Magyar megjelenés: 2020
Oldalszám: 340
Formátum: keménytáblás
Sorozat: -
Beszerezhetőség: könnyű
Megrázó történet, amely az után is az emberrel marad, hogy már rég befejezte az olvasását.
Alice Walker regénye 1982-ben jelent meg először, amely 1983-ban a Pulitzer-díjat is elhozta a szerzőnek. A könyvből Steven Spielberg rendezett filmet, a fiatal Whoopie Goldberg főszereplésével. Magyarul a könyv először Kedves Jóisten címmel jelent meg.
A történet az 1900-as évek elején játszódik Amerika egyik déli államában, melyben egy afroamerikai nő életét követhetjük nyomon.
Celie többszörösen is mellőzött és megalázott. Egyrészt fekete bőrű, ami másodrendűvé teszi, másrészt nő, ami által nem csak a korabeli társadalomban, de a saját környezetében is háttérben van szorítva. Tizennégy éves korában levélszerű naplóírásba kezd, melyeket mély vallásossággal Kedves Jóistennek címez. Így tudjuk meg, hogy az apjának hit férfi többször is megerőszakolta, az ez okból megszületett két gyermeket pedig elvették tőle. Később úgy adják férjhez Celiet, mintha egy tenyészállatot adnának tovább. Férje semmibe veszi, többször megveri, megerőszakolja. A végtelen fásultságból végül a legváratlanabb ember rángatja ki, a férje szeretője, Shug Avery, aki megtanítja hogyan fogadja el a testét, hogyan legyen bátrabb, hogyan legyen olyan nő, aki kimeri mondani gondolatait, kimeri mutatni érzéseit.
A könyvet még februárban választottam a Black History Month alkalmából. Többször szembe jött már velem a régi kiadás formájában, ami még Kedves Jóisten címmel jelent meg. De az új megjelenés annyival jobban tetszett, hogy inkább abban a formában szerettem volna kézbe venni.
Olyan feminista regény, mely Celie és a többi női szereplőnek az életén keresztül mutatja be a női elnyomás majdhogynem összes aspektusát, semmit sem szépítve a valóságon. Erőszak, bántalmazás - gyakorlatilag szolgálóként kezelik őket, vagy még úgy sem, csak mint egy állatot, aki azért van ott, hogy rendben tartsa a házat és gyereket neveljen nappal, este meg széttegye a lábát. A férfiak némaságra és meghunyászkodásra kényszerítik a nőket, miközben vágynak az olyan kemény és határozott női típusra, mint amelyet a Shug Avery is megtestesít a könyvben. Nem véletlen kezd el Celie is vonzódni a nőhöz, amivel egy biszexuális szerelmi szál is megjelenik a történetben.
Ez utóbbit jelenlétét nem éreztem túl megalapozottnak. Nem zavart a kapcsolatuk, de nem is értettem miért kell ebből szerelmet kihozni.
A regény a nők helyzete mellett kitér faji és hitbeli kérdésekre is. Megmutatja hogyan viselkednek a fehér amerikaik abban a korszakban, mikor a cselekmény játszódik, és felteszi a kérdést, hogy az ő fehér istenképük lehet-e, kell-e hogy ugyanaz legyen, mint Celie Kedves Jóisten-képe.
A történet nyelvezete egyszerű, durva. Mivel Celie elégé tanulatlan, ezért az írása tele van helyesírási hibákkal és néhol elég ocsmány kifejezésekkel. A "pincus" szó engem határozottan zavart, és a hideg kirázott tőle. Még jó, hogy ahogy a szex egyre jobban háttérbe szorult, úgy ez a szó is eltűnt lassan a lapokról. Ezt leszámítva egész jól sikerült megbarátkoznom szöveggel. Mellbevágó, épp ezért hatásos írói eszköz, amivel végig megtartotta a figyelmem, és meglepően gyorsan haladtam így az olvasással.
Érdekesnek tartottam azokat a részeket, amelyek Afrikában játszottak. A misszió afroamerikai tagjai úgy tekintettek magukra, mint hazatért fivérekre és nővérekre, akiknek küldetésük, hogy segítség és tanítsák otthon maradt rokonaikat. Ezzel szemben a bennszülött afrikaiak ugyanolyan idegenként kezelték őket, mint a fehér embereket. Hisz olyan ruhát hordtak az érkező fekete bőrűek, ugyanúgy nem értették szokásaikat és nyelvüket, mint a fehér bőrűek. Érdekes kettősség volt ez, amely megmutatta, milyen otthontalanok az afroamerikaik akkor, és talán kicsit még most is. Amerikában a fehér emberek alacsonyítják le őket, míg őshazájukban, Afrikában meg már csak idegeneknek számítanak.
A könyv elolvasását határozottan pozitív élményként éltem meg. Ráébresztett, hogy milyen kevés női szerzős könyvet olvasok, és hogy ezen szeretnék változtatni a jövőben.
A könyvhöz hasonlóan a film is Bíborszín címmel fut. Egyelőre még nem volt hozzá szerencsém, de hamarosan sort kerítek rá.
A film előzetese:
Köszönöm, hogy velem tartottatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése