Magyar megjelenés: 2021
Oldalszám: 238
Formátum: puhatáblás
Sorozat: The Untamed 5.
Beszerezhetőség: könnyű
Idén végre megjelent A démoni kultiváció nagymestere ötödik része, így még egyszer elmerülhettem az MXTX által létrehozott fantasztikus világban. ^^
Első kötetről az értékelésem itt olvasható:
https://konyvvandor.blogspot.com/2020/09/mo-xiang-tong-xiu-demoni-kultivacio.html
Második kötetről az értékelésem itt olvasható:
https://konyvvandor.blogspot.com/2020/11/mo-xiang-tong-xiu-demoni-kultivacio.html
Harmadik kötetről az értékelésem itt olvasható:
https://konyvvandor.blogspot.com/2021/02/mo-xiang-tong-xiu-demoni-kultivacio.html
Negyedik kötetről az értékelésem itt olvasható:
https://konyvvandor.blogspot.com/2021/03/mo-xiang-tong-xiu-demoni-kultivacio.html
Azok, akik végig olvasták mind a négy könyvet, már tudják, hogy a főtörténet abban a részben véget ért. A megjelent ötödik kötet rövidebb-hosszabb novellákat tartalmaz, melyek közül akad ami a múltban, és van ami a jelenben játszódik, így meg tudhatjuk mi történik kedvenceinkkel a nagy finish után.
Mivel szorosan nem kapcsolódik a főszálhoz, teljesen elhagyható, azonban ha valaki rajongó lett, akkor mindenképp ott a helye a könyvespolcán ennek a gyönyörű borítójú kiegészítő kötetnek.
Figyelem! Spoilerveszély!
Wei Wuxian és Lan Wangji immár hivatalosan is egy pár, így meg tudhatjuk milyen Wei Wuxian számára beilleszkedni új családja, a Lan klán körébe. Ismét találkozunk a fiatalokkal is, Lan Sizhui, Lan Jingyi és Jin Ling immár a legjobbaktól tanulják a kultiváció fortélyait és közösen csöppenek egy izgalmas nyomozásba. Egy pillanatra pedig bepillanthatunk Jin Guangyao és Xue Yang közös múltjába, ahogy hajdan oly vidám, borzalmak előtti Lótuszrévbe is visszatérhetünk.
Összességében tetszettek az írások. Szívesen időztem ismét a kedvenceimmel, és még a történet rosszfiúival is.
Jin Guangyao és Xue Yang páros novellája különös izgalmas volt, hisz megismerhettük egy részét annak, hogyan dolgoztak össze, és ez csak fokozta azt a keserédes ízt, amit mindig is éreztem velük kapcsolatban. Az okok még tisztábbak lettek, hogy miért lettek ők olyanok amilyenek, miért hozták meg azokat a döntéseiket, amelyek meghatározták sorsuk későbbi alakulását. Meglepődtem, mikor megláttam, hogy róluk is született egy külön novella, de így az egyik külön kedvencem lett a könyvből.
Lótuszrév vidám napjainak felidézésekor pedig mintha kést döftek volna a szívembe, amit aztán jó alaposan meg is forgattak. Ahogy ott voltak még élőként azok, akik már nincsenek velünk... Nem is folytatom. Szívemnek kedves volt, és szomorkás mosolyt csalt az arcomra.
Ami a gyerekeket illeti, hát ők a cuki juniorok, akiket nem lehet nem szeretni. Hozták a szokásos formájukat, a kinyomozásra váró eseteik pedig izgalmasak voltak és persze akadt benne humor is. Örültem, hogy szerephez jutott a Jin klán problémája is - bár igaz, csak említés szintjén -, hisz Jin Ling fiatalkora ellenére immár az egyedülő jogos klánvezér, ezt pedig elindított egy belső viszályt. Kár, hogy jobban nem ment bele a szerző, de végül is ennek a történetnek nem ez volt a lényege.
És ha már lényeg, nem feledkezhetünk meg a főszereplőkről sem. Wei Wuxian és Lan Wangji teljes összhangban működtek a lapokon. A fénypontjuk szerintem a Hajnal és alkonyat, illetve a Yunmeng című történetekben voltak. Ezekben a részekben csupa meghitt, édes pillanatnak lehettem tanúja, és boldogan olvastam hogy annyi nehézség és félreértés után végre nyugodtan élhetnek egymást szabadon szeretve.
Amit egyedül nehezményezni tudok, hogy bár az intim, babusgatós, csókolózós jeleneteik nagyon jól meg voltak írva, addig a szex az valami borzalmas erőszakba csapott át. Már a negyedik résznél feltűnt, mikor először egymáséi lettek, hogy itt valami nem stimmel, de most már végleg világossá vált számomra, hogy az írónőnek ez nem megy. A moly.hu-n láttam, és privát üzenetváltásban is beszélgettem erről többekkel, így tudom, hogy ezzel mások sem elégedettek. Túl erőszakos, túl fájdalmas közösülés ezek, amikre nem voltam kíváncsi, és elég romboló hatásuk is volt számomra. Főleg ami Bichennel történt... A fordítás pedig csak rontott a helyzeten: rúd, húsrúd szavak ismét beköszöntek, amelyektől a hideg rázott. Örültem volna, ha ezeket a szavakat lecserélik valami másra, de ez sajnos nem történ meg...
Ez tehát az egyetlen, ami negatív élmény volt számomra ebben a kötetben. Ja, és persze még több Jiang Chenget el tudtam volna viselni, de szegényt csak megemlítik, illetve a múltban játszódó résznél van jelen. Egy közös novellát azért kaphatott volna. Én legalábbis örültem volna neki, hisz a kedvenc karakterem. De ez esetben elfogult vagyok. :D
Ezzel a kötettel sajnos búcsút kell mondanunk a fiúknak, és bár a lapokon végett ért a közös utazás, az animációs világban azonban még találkozhatunk velük. Idén nyáron érkezik ugyanis a donghua harmadik, egyben befejező évada. Én már izgatottan várom! ><
Köszönöm, hogy velem tartottál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése