Beszerezhetőség: Bookdepositoryn rendelhető
Eredeti cím és megjelenés: ギヴン 1., 2014
A Given a mostani időszak legjobban felkapott yaoi mangája. 2019-ben indult csak be igazán a szekere, amikor elstartolt a mangából készült 11 részes animesorozat, 2020 nyarán pedig - a koronavírus miatti ide-oda tologatás miatt - végül a kiegészítő mozifilm is napvilágot Eige Given címen.
Szerettem volna először a mangát elolvasni, mielőtt megnézem az animét és a filmet, de volt bennem némi félsz, hogy ez nem fog úgy tetszeni nekem, mint a többieknek. Ezért okosan tartózkodtam attól, hogy fizikailag beszerezem a manga első kötetét, helyette online kerestem rá, és az előző hónapban pár nap alatt le is tudtam mobilon a dolgot.
Milyen jól tettem, hogy ezt az utat választottam.
Ritsuka Uenoyama átlagos középiskolás fiú, kosarazik és aktívan gitározik egy bandában, de már egyik szenvedélyében sem leli igazán örömét. Számára minden olyan unalmassá vált. Aztán egyik nap az iskola egy eldugott lépcsőfordulóján - ami a kedvenc szunyókálási helye - találkozik egy ismeretlen fiúval, aki egy szakadt húrú gitárt szorongat. A srác neve Mafuyu Sato, és amennyire Uenoyama hangos és lobbanékony természet, Mafuyu annyira csöndes és visszafogott.
Uenoyama nem bírva elviselni az elrongyolódott gitár látványát, megjavítja azt, majd Mafuyu kitartó könyörgésére tanítani kezdi őt, hogy kell játszani rajta. Gyakorlás közben Uenoyama megkéri Mafuyut, hogy énekeljen egy dalt, és amikor meghallja a hangját, az ének szó szerint a lelkéig hatol. Uenoyama úgy érzi új erőre kap a daltól, aktívan foglalkozni kezd vele, a bandája másik két tagjának is megmutatja, Mafuyut még a gyakorlóhelyükre is elviszi.
Ahogy a két gimis srác egyre több időt tölt együtt, pletykálni kezdenek róluk. Ez hamarosan Uenoyama fülébe is eljut, sőt azt is meg tudja mi a pletyka eredete. Mafuyu az előző iskolájában ugyanis egy másik fiúval járt, aki nem olyan régen öngyilkos lett. A Mafuyu-nál lévő gitár és az általa énekelt dal is ahhoz a fiúhoz köthető, Uenoyama pedig rájön, hogy féltényekséget érezz, ha erre gondol.
A manga grafikája gyönyörű, a srácok eszméletlen helyesek, Mafuyu külön kiemelkedik a kis cuki pofijával. Uenoyama fejben mindig egy törpespicchez hasonlítja a kiskutya tekintete miatt, és tényleg az! :D
A történet bár egy átlag gimis románcnak indul, hamar megmutatja az igazi arcát, az öngyilkosság ugyanis elégé drámaivá teszi az alaphelyzetet. Plusz erre jön a zenészek küzdelmes élete, vagyis ahogy a srácok mondják: Ha zenélni akarsz, kezdj el dolgozni, különben nem fogod tudni fizetni a felszerelést, terembérlést, egyéb plusz költséget stb.
Viszont, amikor a zenéről beszéltek - és elég sokat beszéltek, hisz a manga leglényegesebb üzenete, hogy a zene mennyi mindenen át tud segíteni - az engem annyira, de annyira hidegen hagyott.
Sosem voltam egy muzikális alkat. Vannak kedvenc zenéim, de nem igénylem, hogy valami folyton búgjon a háttérben, de igazán kedvenc együttesem vagy énekesem nem volt sosem. Nem értek a gitárokhoz, sem az erősítőkhöz, és elképzelni sem tudtam milyen zenét játszhattak a fiúk a manga lapjain. Sajnos az én lelki fülem kevés az ilyenhez.
Ez az egész Given-nel kapcsolatos ellenérzésem olyan, mint annak idején a Nana című manga sorozattal. Rengetegen imádták, mert a zenéről szólt és tele volt szívfacsaró drámával, de engem egyáltalán nem hozott lázba.
A yaoi-vonal épphogy csak megjelenik az első kötetben, igazából semmi lényeges nem történik, és már most borítékolni tudom, hogy Uenoyama sokat fog nyűglődni, mire elfogadja a saját érzéseit.
Az már látszik, hogy a másik két bandatagnál is van valami szikra - kell is, hogy legyen, hisz a kiegészítő mozifilm az ő történetük.
Félelmem tehát beigazolódott a mangával kapcsolatban, és örülök, hogy nem áldoztam rá pénzt. De közben pontosan értem, miért szeretik annyira, és azt sem tartom kizártnak, hogy az anime verziója nekem is tetszeni fog. A zenei részek biztos, hogy jobban átfognak jönni, és nagyon kíváncsi vagyok milyen lehet az a dal, amit Mafuyu énekel.
Aki szeret a yaoi-n belül kalandozni, annak érdemes lehet adnia egy esélyt a történetnek. Ha pedig még zene rajongó is, akkor 100%, hogy jobban megérinti majd a manga üzenete, mint engem és jobban is fogja élvezni. :D
Köszönöm, hogy velem tartottál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése