Sarina Bowen - Elle Kennedy: Us - Mi [18+]

 

Kiadó:  Könyvmolyképző Kiadó
Magyar megjelenés: 2020
Oldalszám: 334
Formátum: puhatáblás
Sorozat: Him 2.
Beszerezhetőség: könnyű

Eredeti cím és megjelenés: Sarina Bowen - Elle Kennedy: Us, 2016

Sarina Bowen és Elle Kennedy közös munkája a Him - Ez a srác annak idején nagyon tetszett és a mai napig a kedvencemnek tartom. Már akkor tudtam, hogy van folytatása, és türelmesen vártam, hogy magyar fordításban megjelenjen. De ez a második kötet már nem ütött akkorát számomra, mint az első. 

!Figyelem! SPOILER-t tartalmaz az értékelésem, ha még nem olvastad az első kötetet!

Jamie és Wes boldogan éldegélnek közös fedél alatt Torontóban, azonban erre elégé rányomja a bélyeget, hogy titkolniuk kell kapcsolatuk valódi természetét. Ráadásul alig látják egymást, mert amíg Wes profi játékosként járja a világot, Jamie segédedzőként kísérgeti fiatal hokisokból álló csapatát Kanada és USA szerte. Amikor együtt vannak, igyekeznek kihasználni minden közös pillanatot, de még ez sem sikerül, amikor Wes egyik csapattársa, a nagyszájú Blake is beköltözik a szomszédba, és gyakorlatilag teljesen rájuk telepszik. A nyomás egyre nagyobb rajtuk, Jamie pedig rájön, hogy nem bír tovább így élni.

A könyv mintapéldánya annak, hogy egy már meglévő kapcsolatot sokkal nehezebb életben tartani, mint valakivel összejön (bár ez sem könnyű...), ha pedig még titkolni is kell a dolgot, akkor az semmiképp sem kedvez az ember libidójának, vagy éppen jókedvének.
A főszereplő Jamie&Wes páros pedig pontosan ott rontja el, ahol ilyenkor nem szabad: Elfelejtenek kommunikálni. Idő hiányában marad a gyors szex, némi romantikázás, majd mindenki megy tovább, miközben a problémák - nincs kipakolva a bőrönd, ronda fotel, idegesítő szomszéd - csak fokozódnak. És mivel Jamie az, aki egy nyílt, szerető családból jön, ahol az őszinteség és az egymásra szánt idő mindennél fontosabb, ezért ő lesz az, aki egyre jobban megérzi a felgyülemlett nyomást és bedobja a törölközőt.

Valahol teljesen megértettem a srác problémáját, másrészről viszont volt egy kisördög bennem, aki folyamatosan egy dolgot mondogatott: Tudta, hogy mire vállalkozik, nem? A válasz pedig: Igen, tudta.
Jamie úgy költözött be Weshez, hogy tudta, titkolniuk kell egy darabig a kapcsolatukat, és minden más játékszabály is meg lett beszélve az első kötet végén, ha jól emlékszem. Ezért a problémája csak felemás módon érintett meg. Többnek éreztem az oktalan rinyálást, mint a valódi felháborodást.

 

 

West jobban kedveltem, mint az első kötetben. Itt most ő volt az összeszedettebb, a magabiztosabb, de azért azzal én sem értettem egyet, mikor drága ajándékokkal akarta elsimítani az otthoni gondokat. Viszont más módon is igyekezett aztán kárpótolni Jamie-t, az interjú például a könyv egyik legzseniálisabb jelenete volt :D

Ami a beköltözött szomszédot, Blake-t illeti, én már egy oldal után agyon csaptam volna. Annyira, de annyira sok volt, hogy az valami hihetetlen. Az a típus, aki mindig csak jót akar, de ha szólsz neki, hogy vegyen visszább, mert az már bunkóság amit csinál, akkor ő sértődik meg és sikeresen eléri, hogy még te érezd magad bunkónak, amiért szólni mertél. Ráadásul amit Jamie húgával műveltek - aki amúgy a könyv másik legidegesítőbb karaktere volt - hát attól csöppet kiakadtam.
Na jó, nem attól, amit műveltek, hanem inkább ahol és amikor művelték. Képzelem mit fognak muzsikálni a közös könyvükben, ami a kötet végén be lett harangozva. Félek megtudni. De mivel benne lesz Jamie és Wes is, meg az egész Canning klán, ezért biztosan el fogom olvasni.

A kötet maga mozgalmas, mindig történik valami a fiúkkal, így gyorsan lehet vele haladni.
Az újságírók viselkedése természetesen elborzasztott, de a rajongók is elképesztőek voltak, ahogy bele másztak folyamatosan a személyes terükbe. Oké, hogy kedvelünk valakit, felnézünk rá, de olyankor is odapofátlankodni elé, amikor látom, hogy épp privát ügyet intéz...
Ami a csúnya beszédet illeti, néha már zavart, a legtöbbször fölösleges kakaskodásnak éreztem a fiúk részéről: férfi vagyok, menő hokis, szóval nekem belefér, hogy teletűzdeljem a mondatom sok "baszd meg"-gel és hasonlókkal szituációk voltak. Szerintem nem ettől lesz valaki férfi, de ez csak saját vélemény. Fel is tűnt, hogy a könyv végére megcsappant ezeknek a szavaknak a használata, ami jót tett a szövegnek.

Minden jó, ha a vége jó, szerencsére Jamie és Wes a könyv végén ismét megtalálj a közös hangot, aminek természetesen örültem. De az első rész marad számomra az igazi, ez a második rész sajnos már nem hozta ugyanazt a színvonalat. Inkább csak egy kellemes olvasmány volt, aminek köszönhetően együtt tölthettem némi időt a régi kedvenceimmel.

Köszönöm, hogy velem tartottál!