Naomi Novik: Rengeteg

 

 

Kiadó: GABO

Magyar megjelenés: 2016, 2020

Oldalszám: 488

Formátum: puhatáblás
Sorozat: -
Beszerezhetőség: könnyű
Eredeti cím és megjelenés: Naomi Novik: Uprooted, 2015

 

Sokat vártam ettől a könyvtől, mert a környezetemben többen is olvasták, és csak jót mondtak róla. De van, amikor az ember hiába akar valamit szeretni, egyszerűen képtelen rá. Sajnos pontosan így jártam én is a Rengeteggel.

 

 

A történet egy képzeletbeli világ tartományában veszi kezdetett. A tartományban egy hatalmas mágus, a Sárkány vigyázza a rendet, ő az aki visszatartja az ország peremén sötétlő gonosz Rengeteget és ezzel óvja lakóit. Ezért cserébe tízévenként egy hajadont kér, akit utána magával visz a tornyába, ahol ki tudja miket művel vele.

Ebben a tizedik évben mindenki biztos benne, hogy Kasját fogja választani, aki a legszebb és legokosabb a környéken, és születése óta arra nevelik, hogy egyszer a nagy varázslót szolgálja. Mindenki meglepődik, amikor mégsem ő lesz a kiválasztott, hanem barátnője, a rendetlen Agnyeska.

Agnyeska hamarosan felfedezi saját varázsképességeit, hercegek és a királyok között áll helyt, miközben a Rengeteg gonosz mágiájával is felveszi a harcot, és rájön, hogy a komornak hitt Sárkány sokkal jobb ember, mint azt bárki hinné róla.

 

 

A sztori  nagyon jól indul, egy tipikus népmesei elem adja a kezdő lökést, vagyis a "bizonyos időközönként felajánlott hajadon" esete. Innentől azonban elégé hullámzó volt a színvonal számomra. Hol annyira unalmas volt a cselekmény, annyira nem történt semmi, hogy ránéztem a könyvre és kézbe sem akartam venni, hol annyi izgalom történt, hogy ültő helyemben addig daráltam, amíg ismét egy unalmas szakaszhoz nem értem. Így viszont elégé nem haladtam az olvasással, volt, hogy napokig csak szemeztünk egymással, és ha választanom kellett, akkor inkább egy film megnézése mellett döntöttem. Félbe is hagyhattam volna, de nem szeretek így tenni. Utolsó pillanatig bíztam benne, hogy meg fogom szeretni. 

 

Ha már az események nem, a karakterek lendíthettek volna helyzeten, de senkit sem sikerült megkedvelnem. Talán egyedül Kasja hagyott bennem mélyebb nyomott, miután változás állt be a személyiségében. A két főszereplő, vagyis Agnyeska és a Sárkány viszont csak idegesített. Agnyeska különösen. A legtöbbször nem is értettem mit miért csinál, mit kapkod mindenfelé, aztán meg sopánkodott, ha nem járt sikerrel. Sárkány pedig igazából rosszat nem tett, végig úgy éreztem, hogy ő amolyan fantasy Mr. Darcy szeretne lenni, a "mogorva vagyok, de közben jófej" férfi karakter, de végig olyan csúnyán beszélt Agnyeskával, amiért nem is értettem, hogy ők ketten aztán hogy szeretnek egymásba. Hogy őszinte legyek, én tök sokáig azt vártam, hogy Agnyeska és Kasja fog összejönni, mert az a leszbikus szerelmi szál százszor hihetőbb lett volna.

 

Ami viszont hatalmas pozitívum volt, az maga a Rengeteg. Érződött, hogy sokat foglalkozott vele az írónő, és egy igazán rémálomba illő helyszínt sikerült megalkotnia, minden lakójával együtt. Ez a dark-vonal abszolút lekötötte a figyelmem, és ezért is tetszett a végkifejlet. A Rengeteg múltja, létezésének oka remekül ki volt találva. Az iránta érzett kíváncsiságom segített abban, hogy végül mindig tovább olvastam a könyvet. Tudni akartam mit rejt a sötét erdő mélye. 

Ehhez kapcsolódva térnék ki a borítóra is, ami szerintem baromi jó, gyönyörű munka, figyelemfelkeltő és abszolút visszaadja a könyv hangulatát.

Tényleg sajnálom, hogy nem sikerült megszeretnem. Talán túl nagy elvárásokkal ugrottam neki, és az én mércémet nem sikerült megugrania. Ettől függetlenül értem, hogy mások meg miért szeretik. Furcsa helyzet. :D

Épp ezért szívből nem tudom ajánlani, de akik valami boszorkányos, népmesés fantasy műre vágynak, némi szlávos beütéssel, azoknak szerintem tetszeni fog. 

 

Köszönöm, hogy velem tartottatok!