Agatha Christie: Az utolsó szeánsz

Kiadó: Helikon kiadó

Magyar megjelenés: 2019

Oldalszám: 436

Formátum: keménytáblás

Sorozat: -
Beszerezhetőség: könnyű

Agatha Christie főleg a Poirot és Miss Marple történeteivel hódít a köztudatban, és bevallom én is ezekről ismertem sokáig. Csak az utóbbi években kezdtem nyitni a különálló kötetei felé.
Az utolsó szeánsz pedig tökéletes választás volt tudásom bővítésére, mert az írónő egy merőben új arcát mutatta meg számomra.

Mivel egy novellás kötetről van szó, úgy döntöttem nem állok neki mindet egyenként elemezni, mert azzal csak elmondanám miről szóltak. Ezért inkább csak pár szóban összegzem az egész kötetre vonatkozóan a véleményem.

Gyilkosság természetesen akad a könyvben bőven, hisz az írónő már említett legendás nyomozói is feltűnnek egy-két novella erejéig, de most nem az övék a főszerep. Igazság szerint számomra azok voltak a kötet leggyengébb választásai, mert azok tartalmazták a legkevesebb misztikumot és már mindet ismertem - na jó, mert láttam őket filmen.

De a többi novella előtt le a kalappal. Némelyik akkora átverés volt - a legjobb értelemben -, hogy csak fogtam a fejem, és nem értettem, hogy hihetettem valami többet az egészbe, ami ott sem volt. Némelyik pedig már erősen a horror kategóriát súrolta nálam. Annyira beleéltem magam, hogy amikor megreccsent a lépcsőnk, olyan gyorsan kaptam fel a fejem, hogy megfájdult a nyakam. Aztán inkább félre tettem a könyvet, mert úgy voltam vele, a folytatást inkább meg hagyom a következő fényes napra...
Amit pedig a legjobban szerettem, hogy amelyik történetben kellett, az igazság mindig körbe ért és győzőt. A lelki békémnek ez kifejezettem jót tett.

Összességében tehát egészen nívós válogatás lett, nagyon szép borítóval, amelynek nem csak a külső védőborítója, de a belsőborítója is ugyanolyan gyönyörű mintás.

Köszönöm, hogy velem tartottatok!