Magyar megjelenés: 2019
Oldalszám: 548
Formátum: puhatáblás
Sorozat: A tükörjáró 3. Beszerezhetőség: könnyű
Eredeti cím és megjelenés: Christelle Dabos: La mémoire de Babel, 2017
Annyira, de annyira imádom ezt a sorozatot! *-* És már most megesz a fene, hogy nem tarthatom a kezemben a negyedik, egyben befejező kötetet, amire egészen év végéig kell várnom. T.T
Miután befejeztem a könyvet, azonnal fanartok keresésébe fogtam, sőt azóta is újra olvasok egyes jeleneteket, mert nem bírok betelni a hiányával.
Figyelem, aki még nem olvasta az első két részt, annak spoilert tartalmazz a továbbiak!
Két év és három hónap telt el azóta, hogy Ophélie a második rész végén kénytelen volt visszatérni Animára, ahol azóta a Matrónák minden lépését figyelik. Thorn hiánya miatt, illetve a nyomozástól elzárva szenved Ophélia, míg régi jó ismerősök fel nem tűnnek az otthonában, hogy kimentsék mélabús helyzetéből. Az ő segítségükkel eljut Bábel nevű szilánkra, ahol a reményei szerint újabb titkokat tudhat meg Istenről, és talán Thorn nyomára is sikerül rábukkania.
Bábelen azonban nem könnyű az élet. Bár vegyes a lakosság - több szilánk népei élnek rajta együtt - , szigorú szabályok szerint élik a mindennapjaikat, különös modern technológiákat használva, amikhez a mi kis animistánk egyáltalán nincs hozzá szokva. Dehogy jusson valamire, jelentkezik a helyi virtuózneveldébe, ahol arra tanítják a diákokat, hogyan legyenek a legjobbak képességeik irányításában, azért, hogy utána a múlt feltárásában segédkezzenek. Persze úgy, ahogy azt a helyi erők jónak látják.
Azt hiszem a Bábel emlékezete lesz a kedvenc részem a sorozatból - hacsak a negyedik kötet nem fogja überelni természetesen. Az első és a második kötet is tetszett, de a harmadik valami eszméletlen izgalmas volt. Folyton előrelapoztam, hogy meg tudjam mi fog történni, és még az sem érdekelt, hogy így lespoilerezek magamnak egy csomó mindent, egyszerűen csak örültem, ha aztán végre elérve az adott részhez, másodszorra is újra olvashatom.
Bábel, mint a történet helyszíne nagyon tetszett. Sokkal jobban, mint Anima vagy a Sark. Érdekes volt a vegyes lakossága miatt, és hogy milyen módon próbálták szabályozni a népeket. A ruha, mint megkülönböztető eszköz például egy nagyon jól bevált módszer és tetszett, ahogy az írónő felhasználta ezt. A Bábeli Emlékmű pedig mindent vitt. Egy könyvtár, ahol még a plafonon is könyvek vannak. Azt hiszem jól ellenék ott egy darabig. :D
Ophélie a könyv elején, bevallom, kicsit megijesztett. A második könyv végén, azt hittem nagyobb önbizalomra tett szert, de itt kiderült, hogy az csak egy könnyen kipukkasztható léggömb volt, ami Thorn lelépésével ki is pukkadt. Gyakorlatilag a mínusz egyről indult szegény lány, és féltem mi lesz így vele Bábelen. De a karaktere végül annyira megkeményedett a kötet végére, hogy le a kalappal előtte.
Thorn pedig... Én nagyon elfogult vagyok vele, mert imádom, és hát azt mindig is tudtuk, hogy a zord külseje vaj szívet takar, de még ezt is sikerült fokozni. Majd belegebedtem a várakozásba, hogy végre olvashassam a nevét - sokat is váratott magára -, de mindenért kárpótolt. Amikor pedig együtt volt Ophélielal, a cukiság mérőm kiakadt.
A főszereplőkön kívül persze régi és új ismerősök is feltűnnek a színen. És igen muszáj világgá kürtölnöm, hogy egy LMBT pár is feltűnik, akiknek nagyon szorítok, hogy ne essen semmi bajuk, mert őket is nagyon megszerettem. Akit pedig még mindenképp ki kell emelnem, az Victoire. Bizony, ő Berenilde és Faruk immár két éves kislánya. Nagyon különleges, ahogy a képessége is. Viszont jó nagy baj csinál a kötet végére, amire nagyon kíváncsi leszek, hogy mászik ki belőle. Mellesleg Faruk jobb fej apa, mint azt bárki hihette volna. Thorn és Ophélie végső pillanatát leszámítva, ennek a kettőnek volt az egyik legmeghittebb jelenete a könyvben.
Végül Istenről. Sok mindent meg tudunk róla, de nem eleget. Néhány kérdés megválaszolásra kerül, de közben újabb kérdések bukkannak fel. És közben ott van a Másik is. Mivel róla semmit nem tudunk, engem ő már jobban izgat, mint Isten. Istentől csak szimplán parázom. Az az alakváltó képessége idegesít.
Nagyon-nagyon várom, hogy meg tudjam mi lesz ennek a történetnek a vége! :D
Az illusztrációk készítőinek webhelye:
https://www.missholly.fr/
https://patricialyfoung.tumblr.com/
Azt hiszem a Bábel emlékezete lesz a kedvenc részem a sorozatból - hacsak a negyedik kötet nem fogja überelni természetesen. Az első és a második kötet is tetszett, de a harmadik valami eszméletlen izgalmas volt. Folyton előrelapoztam, hogy meg tudjam mi fog történni, és még az sem érdekelt, hogy így lespoilerezek magamnak egy csomó mindent, egyszerűen csak örültem, ha aztán végre elérve az adott részhez, másodszorra is újra olvashatom.
Ophélie a könyv elején, bevallom, kicsit megijesztett. A második könyv végén, azt hittem nagyobb önbizalomra tett szert, de itt kiderült, hogy az csak egy könnyen kipukkasztható léggömb volt, ami Thorn lelépésével ki is pukkadt. Gyakorlatilag a mínusz egyről indult szegény lány, és féltem mi lesz így vele Bábelen. De a karaktere végül annyira megkeményedett a kötet végére, hogy le a kalappal előtte.
Thorn pedig... Én nagyon elfogult vagyok vele, mert imádom, és hát azt mindig is tudtuk, hogy a zord külseje vaj szívet takar, de még ezt is sikerült fokozni. Majd belegebedtem a várakozásba, hogy végre olvashassam a nevét - sokat is váratott magára -, de mindenért kárpótolt. Amikor pedig együtt volt Ophélielal, a cukiság mérőm kiakadt.
Végül Istenről. Sok mindent meg tudunk róla, de nem eleget. Néhány kérdés megválaszolásra kerül, de közben újabb kérdések bukkannak fel. És közben ott van a Másik is. Mivel róla semmit nem tudunk, engem ő már jobban izgat, mint Isten. Istentől csak szimplán parázom. Az az alakváltó képessége idegesít.
Nagyon-nagyon várom, hogy meg tudjam mi lesz ennek a történetnek a vége! :D
Az illusztrációk készítőinek webhelye:
https://www.missholly.fr/
https://patricialyfoung.tumblr.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése