His Banana
Kiadó:Maxim kiadó
Magyar megjelenés: 2019
Oldalszám: 222 .o.
Oldalszám: 222 .o.
Formátum: puhatáblás
Sorozat: Bekapnám1.
Beszerezhetőség: könnyű
Her Cherry
Kiadó: Maxim kiadó
Magyar megjelenés: 2019
Oldalszám: 224.o.
Oldalszám: 224.o.
Formátum: puhatáblás
Sorozat: Bekapnám 2.
Beszerezhetőség: könnyű
Mivel a két kötetet közvetlen egymás után olvastam még karácsony és újév környékén, ráadásul közvetlen folytatásai egymásnak, ezért úgy döntöttem bezsúfolom őket egy bejegyzésbe.
Mindkét könyv az izgalmas fülszöveggel - itt és itt olvashatjátok őket - hívta fel magára a figyelmem, és bár egyik sem lett különösebben kedvenc, a könnyed kikapcsolódás, amit vártam tőlük, azt abszolút megadták nekem, és egy-két sikamlósabb poénon még tudtam is nevetni.
Mindkét könyv az izgalmas fülszöveggel - itt és itt olvashatjátok őket - hívta fel magára a figyelmem, és bár egyik sem lett különösebben kedvenc, a könnyed kikapcsolódás, amit vártam tőlük, azt abszolút megadták nekem, és egy-két sikamlósabb poénon még tudtam is nevetni.
A His Banana-ban- magyarul a Bekapnám sorozat első kötete - a Chamberson ikerfivérek másodszülöttjének, Brucenak a románcát követhetjük nyomon, egy nagyon is kétbalkezes hölgyeménnyel, Natashával.
Natasha újságíró egy kb. tizedrangú gazdasági lapnál, alig keres valamit, folyton káoszt okoz maga körül. Ő lepődik meg a legjobban, mikor a főnöke megbízza azzal a feladattal, hogy épüljön be a híres Chamberson ikrek cégébe, és keressen valami szennyest a legpedánsabb, legfedhetetlenebb testvér, Bruce patyolat életében. De rögtön az első napján mellé fog. Ugyanis nagy izgatottságában megéhezik és megeszi a főnök - vagyis Bruce - pihenőbe kikészített banánját. Ami Brucenak szent, és mikor rajta kapja a lányt, azzal bünteti, hogy felveszi maga mellé, és utána annyi munkát sóz a nyakába, amennyit csak lehet. Közben persze szépen összemelegednek, minden látható különbözőségük ellenére, és Natasha lassan eljut oda, hogy a főnök igazi banánját is megízlelje...
Natasha egy igazi csődtömeg volt, és csak az mentette meg a karakterét, hogy sokat tudtam röhögni rajta. Mert szeretni, pláne együttérezni vele képtelen voltam. Olyan hibákat vétet, amit a való életben kizárt, hogy bárki megússzon, de ő persze rögtön bekerült a menő céghez és még fel is kelti a megközelíthetetlennek hit főnöke figyelmét. Mondjuk ez inkább az írónő rovására írható, és itt rögtön csütörtököt is mondott nekem, hisz egyáltalán nem tudtam semmilyen szinten sem azonosulni a bénácska főhősnővel. Ráadásul hiteltelennek tartottam, hogy folyton erotikus gondolatok kavarogtak a fejében Bruceszal kapcsolatban, miközben kiderül, hogy csak egyetlen egyszer randizott, a szex akkor is szar volt, tehát nuku tapasztalata van párkapcsolati téren - ja igen, pornót sem néz soha -, tehát egyáltalán nem így kellett volna viselkednie, ahogy a könyvben tette egy férfi közelében. Nem kicsit volt ellentmondásos a dolog ezen része Natasha felöl.
De amennyire őt nem szerettem, Brucet annyira sikerült megkedvelnem. Mondjuk nem akkor, amikor az öltönyös seggfej módban volt, hanem amikor karót nyelt énje mögül előbújt a pajzán énje, és jobbnál jobb poénokat sütött el. Meg amikor hozott szerszámokat és megjavította a lány beszorult ablakát a lakásban. Engem ott nyert meg magának. A takarításról meg ne is beszéljek. - ♪ Hoool vaaan a hőőősöm?♪ - Plusz kiderült, hogy apai érzéseknek sincs híján, ami mondjuk egy meglepő fordulat volt a történet szemszögéből.
Még jó, hogy a kémia azért tényleg működött a banános-páros között, és a végén egész jók lettek együtt. Főleg, hogy Bruce már kisujjból tudta, mikor kell oda nyúlnia, hogy elkapja a pofára esni készülő Natashát. :D
Ebben a kötetben William Chamberson - az idősebb iker - kerül terítékre. William van olyan okos, mint a testvére, de kettőjük közül ő az életművész léhűtő, akinek minden ujjára jut egy nő, és szeret felfordulást okozni maga körül. Egyik nap véletlenül betéved egy kis pékségbe, és ezzel fenekestül felforgatja a pékség tulajdonosának, Haileynek az életét.
Hailey - pont úgy, ahogy Natasha az előző részben - nem bővelkedik a pénzben, de mindene a kis péksége, és szilárdan kitart mellette, hogy sikerre vigye vállalkozását. A magánéletében azonban már nem ilyen határozott. Sőt, családja és barátai folyamatosan zaklatják, hogy itt lenne végre az ideje, hogy bepasizzon és végre elveszítse hírneves szüzességét. Hailey azonban nem az a könnyen ismerkedős fajta, ráadásul egy zaklató exxel a nyomában nem könnyű pasit keresnie. Aztán megjelenik William, aki a lazaságával leveszi a lábáról, és kész arra, hogy mindent megtegyen azért, hogy megkóstolja a lány kívánatos cseresznyéjét...
Mint fentebb írtam, ezen a könyvön ugyan nem nevettem annyit, de megtanultam belőle egy olyan arany igazságot, minthogy a jó férfi fenék olyan, mint a ferrari. :D Ezt leszámítva viszont kilencvennyolc százalékban unatkoztam rajta.
A cselekmény haladását sokkal lassabbnak éreztem, és a nagy egymásra találás előtti konfliktus sem volt akkora, hogy azért megérte volna egyáltalán összekapni. Érezhetően kellett írni arra a részre valamit - pont ugyanazt, mint az első részben... -, mint ha az írónő sem tudta volna, hogyan billentse ki a holthelyzetből ezt a kettőst. Mert ami igazán adhatott volna valami fordulatot, például a mindkét részről jelenlevő elborult agyú exek, azokkal nem mert előrukkolni. Mondjuk akkor vett is volna egy sötétebb fordulatot a történet, de több izgalmat is tartogatott volna nekem, olvasónak. Ennek hiányában csak egy kétszáz oldalas klisé halmaz lett, amiben a visszafogott szűz hősnő végre megtalálja álmai perverz kis lovagját.
Hailey ugyan szimpatikusabb volt, mint Natasha, de ő meg a rokonságával és a barátai volt jól megáldva. Mindenki a szűz-problémával zaklatta, és idegesített, hogy egyszer sem állt ki magáért. Meg amikor a nagyija előadta, hogy a nőnek azért van "cseresznyéje", hogy azt egy arra járó férfi mindenképp leszakítsa, mert szerencsétlenek erre vannak kódolva, és milyen gáz, hogy Haileyvel ez még nem történt meg. Azért azon a beszélgetésen felháborodtam.Most tényleg ilyen gondolatokat kell elültetni a fiatal lányok fejében?
Aztán ott volt William, akit egyáltalán nem találtam vonzónak. A humora nem jött be, arra sem tudtam gerjedni, hogy mindenfélét összelopkod, sőt ijesztő volt, hogy milyen gyűjtemény arzenállal rendelkezett, és Haileyt is be akarta tenni ebbe a gyűjteménybe. Very creepy.
Legalább azon jól szórakoztam, mikor a könyv végén William kiütötte Haileyt egy cseresznyével. xD
Összességében egyik kötetet sem tudnám teljes magabiztossággal ajánlani, de ha valakinek fekszenek ezek a nem túl kidolgozott, erotikával fűszerezett rövid írások, az biztos élvezni fogja, valószínűleg jobbra is értékeli őket, mintahogy én tettem.
Köszönöm, hogy velem tartottatok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése