Kiadó: Newkids Kiadó
Magyar megjelenés: 2019
Oldalszám: 160
Formátum: keménytáblás
Sorozat: - Beszerezhetőség: Közvetlen a kiadótól
Eredeti cím és megjelenés: -
Tavaly karácsonyra rukkolt elő a Newkids kiadó ezzel a keménytáblás, kb. 30 centis csodával. *-* Én pedig élve a lehetőséggel, ezzel leptem meg magam a fa alatt, belesűrítve a rendelésembe még a kiadó három másik új könyvét, így plusz ajándékként még egy jó kis - igazából nagy - posztert is kaptam ajándékba. :D
A Mesés könyv valóban egy kihagyhatatlan gyűjtői kiadás azoknak, akik a műfaj szerelmesei. Carol Souya, Becca Prior és Hayden Moore, mind igyekezték oda tenni magukat, hogy a tőlük megszokott stílusban igazi szívmelengető történetekkel varázsolják el az olvasókat. Persze, ahogy minden novelláskötet esetében, itt is van olyan történet, ami nagyon vagy kevésbé tetszett, de a karácsonyi hangulat mindegyik esetében átjött, a fiúk pedig aranyosak voltak, így szívesen kuckóztam be a kötettel a radiátorhoz egy bögre forró csokit iszogatva.
Az egyetlen amit negatívumként tudok megemlíteni a kötet kinézetével kapcsolatban, hogy előfordult egy-két helyen tördelési hiba, de csak annyiban, hogy rövid szakaszon kisebb volt a betűtípus.
A könyvben szereplő képek magukért beszélnek. Bár nem vagyok egy nagy fénykép-szakértő, szerintem Bánhalmi Norbert szép munkát végzet, a modellekkel együtt. Bár meg kell mondjam, némelyik kép elég intim, sőt még több, de hogy ismételjem magam: a műfaj szerelmesei talán ezért még jobban fogják szeretni vagy már szeretik ezt könyvet. Mint ahogy én is. :) A borító pedig mesés lett. ^^
Carol Souya-tól tavaly olvastam először az Évszakokat. A szerző stílusa akkor egyből megfogott, a Mesés könyvben szereplő novellája - Maurice és a Rózsa, avagy a szívtelen herceg meséje - pedig erre még jobban ráerősített. A történet különlegessége, hogy végig egy kisfiú szemszögéből látjuk az eseményeket. Arthur kiskora óta a nagybátyjával, Maurice-szal él, aki meleg és hajlamos a melankóliára, de mindent megtesz, hogy jó életet biztosítson az unokaöccsének. Arthur tagja a helyi kórusnak, ahova egy szép napon betoppan Dorian, egy híres énekes, aki valaha szintén a kórusban kezdte és most egy előadásába szeretné, ha részt vennének a gyerekek. Maurice első látásra beleszeret a férfiba, amire Arthur egyből rájön, és nagyon érett kisemberként úgy dönt: összeboronálja a két férfit.
Ugyan Arthur karakterét először koravénnek éreztem, de aztán rájöttem, hogy annak fényében, miként maradt egyedül, volt lehetősége elég korán a felnővés útjára lépnie. Illetve hiszem, hogy a gyerekek sokszor hamarabb meglátnak vagy jobban kimernek mondani dolgokat, amiket mi felnőttek sajnos már nem tehetünk meg, vagy már elfelejtettük hogyan kell. Arthur pont a koravénsége miatt mer cselekedni, ami végül elhozza nekik a boldogságot. Igazán megindító pillanat volt, amikor a Dorian végre meglátta a lovagot Maurice-ban.
Becca Priort azt hiszem nem is kell magasztalnom. Csak annyit mondok: imádom, és a
Donald kitagadott fiúként éli a napjait, amikor karácsonykor besokallva úgy dönt, nem akarja egyedül tölteni a szeretet ünnepét. Nagymamát bérel magának, és Effie személyében meg is találja a tökéletes a társat. Csakhogy Effie egyik rég nem látott unokája, Ruben pont karácsonykor toppan be a nagyijához, és a két fiú között azonnal beindul a kémia. No meg a biológia. Én nem tudom, hogy csinálja Becca Prior, de olvasás közben izzanak a lapok az ujjaim között, annyira átjön a szenvedély. Én nem tudom mikor izgultam úgy utoljára, mint amikor azt vártam, hogy mikor fog végre a két srác csókolózni. És amikor azt hittem már nem lehet fokozni a várakozást, akkor még sikerült rátenni egy lapáttal.
Szóval tényleg le a kalappal. Ez a történet lett a határozott kedvencem, és olyan, amit minden karácsonykor muszáj lesz újra olvasnom.
Hayden Moore két novellával készült, de ezek terjedelmileg rövidebbek, mint az első kettő.
A Bukowski-projekt Prágában játszódik, és a cserediák Shemar és a cseh Felix ismerkedését követhetjük benne nyomon. Szeretem Prágát, szóval már csak ezért plusz ponttal indult ez a történet nálam, utána meg a fiúkért szerettem. Shemar és Felix aranyosak voltak együtt, és izgultam értük, hogy együtt maradjanak.
Minden rendben… című novella viszont sajnos kevéssé érintett meg. Még csak nem is a történettel volt bajom, de két főszereplő, Gary és Aaron unszimpatikus volt nekem, ezért nem tudott érdekelni, hogy mi lesz velük. Ez igazából egy szakítós-kibékülős történet akart lenni, de nem sikerült átéreznem sem a szakítás, sem a kibékülés okát. Megesik az ilyen.
A könyv összességében abszolút hiánypótló idehaza, és a magam részéről még szívesen venném az ilyen díszkötetek, vagy csak akár egy újabb, de puhatáblás egyszerű novelláskötet megjelenését. De tényleg csak a méret miatt, mert ennek így nehezen sikerül helyet találnom a polcomon.
Köszönöm, hogy velem tartottatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése