Kiadó: Twister Media
Oldalszám: 400
Formátum: puhatáblás
Sorozat: Eastern 1.
Beszerezhetőség: boltokban már kevés darabszám található, közvetlen a kiadót ajánlom beszerzési célra
Az Eastern először egy youtube reklám során jött velem szembe. Már fogalmam sincs, milyen videót akartam épp megnézni, mikor a online rendszer az előbb említett könyv kis videóját feldobta nekem. Rögtön ráharaptam, hogy "Ó, mi ez?! Mi ez?!", először azt is hittem, hogy valami anime hatású magyar rajzfilm készült, de aztán persze rájöttem, hogy könyvről van szó, ami egyáltalán nem csökkentette az örömöm.
Hogy mégis miért vártam vele ennyit? Mivel az Eastern egy sorozat első része, és ismerve a magyar könyvkiadást, hogy nem minden első rész kap egy másodikat, nem mertem belekezdeni. Mert mi van ha tetszik, aztán csak ennyi, nincs tovább? Húztam, halasztottam a dolgot, és mikor meghallottam, hogy érkezik a második kötet, úgy döntöttem itt az ideje kézbe venni ezt a könyvet.
Valahol, valamikor a távoli jövőben, túl egy nagy háborún, Yuko, a fiatal japán származású lány, aki hírhedt törvényen kívüli, azért járja az utakat, hogy bosszút állhasson azon a férfin, aki tönkre tette az életét. Magányos farkas, aki egyedül dolgozik, de csak addig amíg össze nem akad egy régi ismerőssel, Vajkkal, akivel kénytelen lesz együtt működni, ha be akarja teljesíteni bosszúját.
Kísértő emlékek, egy kialakuló románc, és akció, rengeteg akció van ebben a kötetben, amit fantasztikus illusztrációk tesznek még izgalmasabbá.
A kötet érdekes egyveleget képez. Benne a van a klasszikus vadnyugati filmek pisztolyropogtatása, a '80-as és '90-es évek akció filmjeinek humora és jó kis bunyói - amikor egy szál atlétában is le lehetett győzni száznál is több jól felszerelt gonosz bűnözőt -, és a japán shonen mangák/animék világa, némi különleges sci-fi vírussal megspékelve.
Mivel olvastam a megjelenés után kijövő bejegyzéseket a könyvről, tudtam mire számítsak, de a fentebb felsorolt egyveleg miatt volt bennem némi félsz, hogy fog ez mind együtt működni. Külön-külön szeretem ezeket a műfajokat, de legfőképp tv-képernyőn. Shonen mangát is azért nem olvasok, mert a fight scene jelenetek illusztrálva számomra nem hoznak annyi izgalmat, mintha mozgóképen látom.
De Martin Kay jól keverte a lapjait. Annyira jók voltak a leírásai, hogy olvasás közben magam előtt láttam Yuko és Vajk minden mozdulatát, tehát működött az akció és volt izgalom is. Néha ugyan fárasztott kicsit, hogy szegény főszereplőknek alig jut egy nyugodt perc, de kárpótolt, hogy minden őrült kaland után kaptunk valami kis információt a világról, tehát nem volt hiábavaló a harc. Ráadásul gyorsan is haladtam az olvasással ennek köszönhetően, mert ha egyszer neki ültem, vitt magával a történet.
Yuko és Vajk jó páros volt, a tipikus kis tigris és nagy sárkány párosítás, külön azonban csak Vajkot tudtam igazán szeretni. Tetszett a stílusa, a múltja, az egész pasas, miatta a Vajk nevet is megszerettem. A fürdős jelenet pedig nagyon izgi volt...
Yuko már nehezebb dió volt. Előbb cselekszik, mint gondolkodik típus, ez pedig a valóságban sem jön be. És azt sem igazán értettem miért féli őt mindenki annyira. Vártam valami különleges képességre, de inkább csak a szája járt legtöbbször. Ami nagyon sokat dobott rajta, az a családjával és nővérével való kapcsolata volt. Ez a vonal rengetett adott a Yuko személyiségéhez, aminek köszönhetően jobban megértettem őt. A visszaemlékezéseket meg nagyon szeretem, amiből jócskán kaptam neki köszönhetően.
Ami a vírust, és nagy háborúban résztvevő titokzatos Titánokat illeti, nem sok minden lett megválaszolva, és irtó kíváncsi vagyok kik vagy mik voltak ők, ahogy az elmékbe beférkőző Miu nevű lányra is. Ezekről csak pont annyi információt kaptunk, hogy az ember tovább akarja olvasni a történetet, hogy kiderüljön róluk több is.
Az egyetlen dolog, ami talán zavart a könyvben, hogy a szereplők néha túl modorosan beszéltek. Nem vagyok hozzá szokva ehhez, tehát felkaptam a fejem rá, miközben oldalakkal előtte vagy utána elég szép káromkodásokat tudtak kivágni magukból.
Ja, és a lovak. Bírtam, hogy bármikor, bárhol vesztették el ezeket a patásokat, utána mindig előkerültek. Ahogy Vajk is megjegyezte, ezek nagyon jól idomított lovak. :D
Összességében gratulálni tudok a szerzőnek, mert én hasonló könyvvel még csak nem is találkoztam eddig a magyar könyvpiacon, és az mindig jó dolog, ha egy ilyen elképzelés megvalósul. És ahogy fentebb már írtam, Megyeri Manó illusztráció remekül sikerültek, és hatalmas pluszt adnak a kötethez.
A második kötet pedig már ott figyel a polcomon, úgy hogy arra még biztos, hogy idén sor kerül ^^
Köszönöm, hogy velem tartottatok!
Köszönöm szépen a kritikát! Érdemes követni a szerzői oldalamat további műhelytitkokért!
VálaszTörléswww.facebook.com/martinkaywrites