Magyar megjelenés: 2017
Oldalszám: 428
Formátum: keménytáblás
Sorozat: -
Beszerezhetőség: könnyű
A Gwyneth Paltrow főszereplésével készült 1996-os Emma feldolgozást többször láttam, és az egyik legjobb könyvadaptációnak tartom. De talán pont azért, mert olyan sokszor láttam, sokáig nem volt kedvem elolvasni az eredeti regényt. Idén azonban úgy döntöttem, hogy végre kötélnek állok, és ha már megvettem, el is olvasom.
Jane Austen komédiája a vidéki Highbury városkájában játszódik, ahol a fiatal és szépséges Emma Woodhouse éli az előkelő angol kisasszonyok életét. Sok tennivalója nem akad, ezért unalmában sikeresen játsza a kerítő szerepét. Legújabb kiszemeltje a vele egykorú árva Harriet Smith, akit barátnőjévé fogad, majd neki lát férjet fogni a kedves, de kissé butácska lány számára. Így veszi kezdetét a bonyodalmak sora, néha vicces, néha meglepő fordulatokkal, miközben a férjjelöltek száma lassan fogyatkozni látszik. Emma pedig megtanulja, hogy önteltségében mennyire félre ismerte az embereket, és hogy a szerelem a legkevésbé várt ember személyében bukkanhat fel.
 |
| Emmák (1996,1997, 2009, 2020 -as filmfeldolgozások) |
A történet valóban komikus, abban az értelemben, hogy szereplői mind túlzóak viselkedésükben. Mondanám, hogy ez csak a korabeli XIX. századi angol társadalom kifigurázása, de szerintem manapság is találni olyan embereket, akik megfelelnek a regénybeli szerepelőknek. A idegesítően fecsegő, pletykáló szomszéd néni, a hipohonder idős úr, aki a akár a saját nagyszülőnk is lehetne, a hazudozó kavarógép, és a tehetséges lány, akit mindenki állandóan dicsér, mindig hozzá hasonlítanak, és már attól égnek áll a hajad, ha meghallod a nevét. :D Bőven tudnék a saját életemből ezekre a karakterekre példákat hozni. Sajnos ezek a karakterek is vitték el nekem a történetet negatív irányba.
A könyv leginkább azért olyan vastag, mert oldalakon keresztül olvashatjuk, ahogy Emma édesapja, Mr. Woddhouse épp panaszkodik valamire. Vagy túl hideg van, vagy túl meleg van, ilyet vagy olyat nem szabad enni, ezt meg azt mondta a patikusa. Egy szó van erre: fárasztó. És közben semmit, de semmit nem halad előre a cselekmény. A folyton beszélő Miss Bates szóáradatáról ugyan ezt tudom elmondani.
Bár élveztem a közösség mindennapjait bemutató leírásokat, a bál és a kirándulások szervezését, ezek sem tudták ellensúlyozni a regényt átható eseménytelenséget. Itt tényleg nincs más, csak pletyka pletyka hátán, szervezkedés a másik háta mögött, amelyek rossz érzést szültek bennem olvasás közben.
Akadtak ugyan vicces jelenetek, amiken jót mosolyogtam, de sokszor csak unatkoztam. Kedveltem Emma harcias természetét, de néha már rászóltam volna, hogy hagyja már abba a kavarást. Nem került közel a szívemhez ez a Jane Austen hősnő.
Az egyedüli, akiről abszolút pozitívan tudok nyilatkozni, az Mr Knightley. Egyenes, őszinte ember, ő volt az egyetlen aki mindenkin átlátott, és jól helyre tudta tenni Emmát. Tehát az egyetlen normális ember volt az egész társaságban és szerettem minden megmozdulását.
Filmen azt hiszem továbbra is szeretni fogom ezt a történetet, bármelyik adaptációban teszem hozzá, de nem hiszem hogy ez lesz a legsűrűbben olvasott Jane Austen regényem. Semmilyen kedvet nem érzek rá, hogy ismét kézbe vegyem. Véleményem szerint ennél van jobb műve is az írónőnek.
Köszönöm, hogy velem tartottál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése