2020/07/18

Carol Souya: Angelo [18+]



Kiadó: Newkids kiadó
Magyar megjelenés: 2019
Oldalszám: 496
Formátum: puhatáblás
Sorozat: -
Beszerezhetőség:
közvetlen a kiadótól

Eredeti cím és megjelenés: -


Nehéz értékelést írni egy olyan könyvről, amit csak a csodálatos jelzővel tudok illetni. Mert ennyi erővel itt be is fejezhetném az értékelés írását, de mivel szeretném, hogy sokan mások is kedvet kapjanak ehhez a szép kötethez, igyekszem terjengősebbre venni a figurát.



Gergő D'Amatonak, a félig magyar, félig olasz származású fúinak sajnos nem adatott meg, hogy a kamaszok gondtalan életét élhesse. Még kisgyerek volt, mikor egy szörnyű balesetben a teste nagy része megégett és elveszítette édesapját. Azóta az anyukájával, Verával él ketteseben, és miközben Gergő bezárkózik és hátat fordít a világnak, az anyukája marad az egyetlen személy, akivel hajlandó kapcsolatot fenntartani.
Aztán Vera az orvos javaslatára elő áll azzal az ötlettel, hogy költözzenek az apa rokonaihoz az olasz Carrarába, hogy a környezetváltozással segítse fia életét. Gergő kezdetben nem lelkesedik az ötletért, de lassan rabul ejti a szépséges carrarai fehér márvány - ahogy a híres művész Michelangelot - , előbújik a kapucnija mögül, és új barátokra tesz szert, ráadásul a szerelem is megjelenik az életében az őszszemű Mattia személyében. 
Carrara

A szerző ezúttal is egy balesetből bontja ki a történetet, ami sajnos maradandó fizikai sérülést hagy főszereplőjén. Elgondolkodtatott arról, hogy mit merünk igazán  meglátni, mert amíg  esetleg egy egyáltalán nem látszó mentális betegség - ami jobb esetben gyógyszerrel vagy hatékony külső segítséggel kezelhető - felett sokkal könnyebben és hamarabb túllépünk a mai világban, addig a fizikai sérülések egyre megbocsáthatatlanabb tűnnek. Végtaghiány, tolószék, vagy csak egy egyszerűen csúnyábbnak tartott arc sokkal nagyobb viszolygást és elfordulást vált ki, mert az ember egyszerűen olyan, hogy nem szereti meglátni a hibákat. Vagy úgy érzi, ez vele is bármikor megtörténhet és még egy pillantással sem akarja magához vonzani.
Gergőnek is ezek a kerülő tekintetek vagy sötéten vizslató szemek fájnak, ezért kapucni mögé bújik, hogy eltakarja megéget arcát, és így megóvja magát  a külvilágtól.

Aztán Olaszországban minden megváltozik. A carrarai rokonok kedvessége, a kialakuló barátságok ráébresztik Gergőt, hogy nem kell félnie, hogy még annál is erősebb, mint eddig hitte. De ehhez hosszú az út, fel kell dolgozni az átélt traumát, ami sajnos nem maradt Magyarországon, hanem jött vele együtt.
Ebben segít még neki az élők mellett, maga Michelangelo is, akinek életrajza és munkássága szenvedélyesen foglalkoztatni kezdi Gergőt. Írni kezd a férfiról, munkájából a fejezetek elején olvashatunk rövid részleteket, amik még színesebbé tették a könyvet és mindig reflektáltak az adott fejezet történéseire. Michelangelo egyfajta képzelt barátként is jelen van Gergő életében, akivel megbeszéli a gondjait, és aki úgy tűnik el egyre hosszabb időre, ahogy Gergő egyre jobban kikerül magányos gyermeki világából.

Carrara-i márvány bányászat
A könyv másik szereplőjének, a tökéletesnek hit Mattianak is meg van a saját gondja. Fél megvallani ki is ő valójában. Egy fiú aki nem vágyik a családi munkát tovább vinni, hanem szobrász lenne, akinek a kezei között szépséges dolgok születnek a márványból. Ráadásul a saját nemét szereti. Gergőben azonnal meglátja az angyalt, a fiú belső és külső értékei egyből rabul ejtik, de nem mer színt vallani, úgy érzi örökre titkolnia kell, hogy mire is vágyik igazán.
A történet romantikus részét kettőjük belső vívódása adja, hisz Gergő is tudja egy idő után, hogy többet akar Mattiatól, de lépni ő sem mer. Aztán persze túllendülnek ezen és könnyen beteljesül a közös testi vágy is.

A szerelem és barátságok mellett nagyon fontos rész jut az anya-fia kapcsolatnak is. Bár Vera nem volt jelen a balesetnél, belőle is meghalt valami a szeretett férfival együtt, és ugyanúgy megsérült, ahogy a fia.  Csakis Gergő kedvéért marad erős és mosolygós, és miközben arra vágyik, hogy a fia ismét szabad legyen, fél őt kiengedni a szárnyai alól és maga sem mer tovább lépni, mert úgy érzi azzal elárulná a családját. De Carrara őt sem hagyja érintetlenül, történik változás az életében - még hozzá elég jelentős -, de így is kicsit lezáratlan maradt számomra az ő része. Bár nem kapta meg a teljes feloldozást, de elindult felé, és azt hiszem kénytelen vagyok ezzel beérni.

Carol Souya továbbra is a nagyon szépen ír. Szeretem a stílusát, és most már hivatalosan helyet kapott a kedvenc íróim között.
Az egyedüli, amit kicsit soknak éreztem a szövegben az Vera-Gergő páros esetében a Bohóchal-Tengerirózsa metafora. Az én ízlésemnek túl sokszor lett elsütve, de az tény, hogy nagyon találó volt.

Az biztos, hogy szívesen olvasnék még a szereplőkről. A gyerekek nagyon a szívemhez nőttek, Gergő, Mattia, Trista, Gina és bizony még Vincenzo is. Talán egyszer velük is születik egy kiegészítő novella, mint Az Évszakokhoz.

Köszönöm, hogy velem tartottatok!
 
 

2 megjegyzés:

  1. Névtelen8/12/2020

    Őszintén köszönöm!
    Az író munkáit nagyon szerettem és több barátom is bizonyíthatja, hogy a személyes kedvenc művem A padon c. zseniális alkotás, de eddig a pillanatig nem tudtam, hogy van megjelent könyve, és eddig a pillanatig nem tudtam, hogy én ezt el akarom olvasni, a leírásod pedig biztosított is arról, hogy ez nem lesz egy rossz döntés.
    Mégegyszer köszönöm!
    (egy aprócska észrevétel: egy hatossal több van az adatoknál az oldalszám mellett)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ezzel bejegyzéssel sikerült felhívnom a figyelmet a szerző megjelent munkáira és hogy kedvet kaptál általa az elolvasásukhoz ^^ Szerintem nem fogsz csalódni :)
      (Köszönöm az észrevételt, javítottam is^^)

      Törlés