Magyar megjelenés: 2018
Oldalszám: 288
Formátum: puhatáblás
Sorozat: - Beszerezhetőség: közepes
Az idei évem egyik nagy kedvence lett Carol Souya tavaly megjelent bemutatkozó regénye, az Évszakok.
Majdnem egy évig halogattam a megrendelését, de idén végre rászántam magam és beszereztem közvetlen a kiadótól. És milyen jól tettem!
Az orosz Sashanak mindene a balett. Kiskora óta arra készül, hogy igazi balett-táncos legyen, és hazáját elhagyva Amerikában próbálkozik tovább. Mivel nem sikerül szállást kapnia a táncakadémia kollégiumban, albérlet után néz. Talál is, még hozzá egy táncteremmel együtt, de ehhez plusz feladat is jár. A főbérlője, Kyle ugyanis egy baleset következtében mozgássérülté vált, és megunva a profi ápolók és közeli barátai szánakozó tekinteteit, egy idegent keres, aki vállalja, hogy segít neki a mindennapokban. Sasha kötélnek áll, így kerül egy fedél alá a két fiú, akik szép lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Bevallom kezdetben féltem kicsit. Ugyanis nagyon szeretem a balettet, és nem tudtam elképzelni, hogyan fog ez a tánc működni csak lapon, betűkkel. De az írónak sikerült megoldani a feladatot. Minden mozdulatot magam előtt láttam, hallottam a zenét, átéltem az előadásokat, és már ez nagyon jó élmény volt.
A két főszereplő fiút, pedig imádtam. Szerettem Sashaban, hogy van célja, ahogy gyerekkora óta keményen küzd azért, hogy megvalósuljon az álma, de közben képes felfigyelni egy olyan fiúra, mint Kyle. Kyle a humorával fogott meg és a lazaságával. A beszólásain sokat nevettem, persze volt ami inkább szomorú nevetés volt, mert a viccei közül több a tolószékes problémájára reflektált. De dicséretes volt, ahogy próbált túllépni a balesetén és aktívan élni. A kémia pedig nagyon jól működött közöttük. A könyv egy évet ölel fel a találkozásuktól számítva, a szerelem nem egyből hatalmas hurrikánnal érkezik, hanem fokozatosan és kell egy kis idő, amíg mindkét fiú teljesen elengedi magát és bízni kezdenek abban, ami kialakult közöttük.
A könyvnek érdekes részét képeztek a mellékszereplők is. Kylenak ott volt Max, Sashanak pedig Olga és Misha. Mindkét részről olvashatunk a gyerekkori eseményekről, amik elvezették őket hozzájuk és ami megalapozta a barátságukat.
Max nagyon hamar a szívemhez nőt. Szegénynek sokat kellett szenvednie a viszonzatlan szerelem miatt, de közben végig kitartott a barátja mellett a sok év alatt.
Olga és Misha már nehezebb esett volt. Olga először semleges volt, majd kicsit aggódtam, hogy ő lesz a két fiú között álló fal, de utána nagyon megkedveltem. Mishát már nem sikerült ennyire szeretnem. A személyisége túl manipulatív volt számomra. Bár érhető volt a viselkedése, hisz sokat szenvedett, ráadásul Olgán is csak segíteni akart, de a hozzá hasonló személyiségek ritkán kerülnek közel a szívemhez. Még akkor is ha aztán ők lépnek elő a nagy a megmentőként, akik helyre hozzák a dolgokat. Ezért kapott csak piros pontot tőlem.
Maga az olvasás igazi élmény volt. Carol Souya nagyon szépen ír. Az egész könyv egy jól megkomponált dalra emlékeztetett, gyönyörű szavakkal megírva. Örülök, hogy kézbe vettem az Évszakokat, és alig várom, hogy olvassak még az írónőtől.
Kis plusz: A történetnek van folytatása is Carol hivatalos oldalán. Készült egy novella, amelyben bepillanthatunk mindenki utóéletébe. Sasha és Kyle továbbra is nagyon édes, és ami a legjobb Maxhez is végre benéz a boldogság! Úgy hogy mindenképp ajánlom ezt kis szösszenetet, ha elolvastátok az eredeti művet és úgy érzitek, nem volt még elég ebből a világból.
Köszönöm, hogy velem tartottatok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése