Kiadó:Helikon kiadó
Magyar megjelenés: 2017
Oldalszám: 108
Formátum: puhatáblás
Sorozat: - Beszerezhetőség: könnyű
Eredeti cím és megjelenés: The Strange Case of Dr. Jekyll and Mr. Hyde, 1886
Bram Stoker Drakulája és Mary Shelley Frankensteinje után idén ősszel R.L.Stevenson Dr. Jekyll és Mr. Hyde című munkájára is sort kerítettem. A könyv már két éve pihent a polcomon, az elsők között vettem meg, mikor a kis Helikon zsebkönyv sorozatban megjelent, de az előtte lévő két könyv miatt mindig hátrébb szorult.
Pedig nem hosszú, gyakorlatilag egy nap alatt ki lehet olvasni, annyira vékony. Nekem mégis kilenc nap kellett hozzá...
Tény, hogy mást is olvastam közben, de az is tény, hogy ennek a regénynek most nem sikerült magával ragadnia. Jóval korábban már olvastam angolul az Oxford-féle rövidített változatot, de az sem maradt meg a hosszútávú memóriában, mert semmire nem emlékeztem a történetből. Pedig az alap sztori nagyjából meg volt a fejemben, tudtam ki Jekyll, ki Hyde, de az ok-okozat viszony valahol félúton elveszett. Gyakorlatilag ezt pótolta a mostani olvasásom.
A történetnek nem sok szereplője van, lényegében csak négy ember lényeges, de ebből egyiknek sem sikerült közel kerülnie a szívemhez, ami számomra fontos tényező egy könyv esetében. Itt viszont vagy semlegesek vagy unszimpatikusak voltak. Hydetól nem féltem, minden taszító külső jegye, és minden belső gonoszsága ellenére, valahogy még sem sikerült elérnie nálam azt a faktort, de nem is kedveltem meg, Jekyllt pedig egyáltalán nem tudtam sajnálni. Csak magának köszönhette a sorsát, a végén pedig határozottan ellenszenvet éreztem iránta a gondolatmenete miatt.
Az események sem mozgattak meg különösebben. Addig érdekes volt, amíg Hyde figuráját misztika övezte, de utána elillant a varázs. Vártam, hogy hát ha az elkövetett gyilkosság hozz valami krimi jelleget, de az meg nem kapott elég hangsúlyt ahhoz, hogy érdekes legyen.
Egyedül a történet mondanivalója az, ami értékelhető számomra, és ami miatt mindig is értékes lesz ez a könyv.
Mi történik, ha külön választjuk a jó és a rossz oldalunk? Ha a rossz énünk külön járhatna kelhetne, akkor az elkövetett bűnök, már nem hozzánk tartoznak? Akkor azok már nem mi vagyunk? Valóban csak a társadalmi szabályok, a világ törvényei azok, amik kordában tartanak minket? Mert ha már nem éreznénk ezeket a korlátokat, akkor mindenki dühöngő vadállata változna? Akkor mindenki olyan lenne, mint Hyde? Remélem nem. Hisz az tesz minket emberekké, hogy képesek vagyunk az elemi vágyainkon felül emelkedni, és úgy hozni helyes döntéseket, amelyekért felelősséget is tudunk vállalni.
Köszönöm, hogy ismét velem utaztatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése