Kiadó: General Press kiadó
Magyar megjelenés: 2019
Oldalszám: 424
Formátum: keménytáblás
Sorozat: - Beszerezhetőség: könnyű
Eredeti cím és megjelenés: Madeline Miller: Circe, 2018
Már rég túl vagyunk a márciusi hónapon, de mivel bevállaltam a WOMEN'S HISTORY MONTH olvasás kihívást, nem akartam félbe hagyni és úgy döntöttem, bár áprilisra kitolva, de mindenképp befejezem a magamnak szánt listát.
Gyorsaságomat főleg az is hátráltatta, hogy a jelen helyzet sok mindent megváltoztatott az életritmusomban március közepétől kezdve - ezzel gondolom nem vagyok egyedül -, illetve két olyan könyv került az utolsó olvasási helyekre, amikkel bevallom, nagyon lassan haladtam/haladok. Ez pedig már mutatja, hogy annyira nem nyerték el a tetszésem.
Madaline Millertől nem rég olvastam az Akhilleusz dalát, ami nagyon tetszett - az értékelésem róla ide kattintva érhetitek el -, és azonmód be is szereztem az írónő frissen megjelent következő munkáját, a Kirkét.
Ez egy gyönyörűen elkészült kötet, keménytáblás, a külső borítón lévő rézdíszítés szemet gyönyörködtető. A fülszöveg azonban több izgalmat ígér, mint amit a könyv valójában tartogat.
 |
| John William Waterhouse: Circe Offering the Cup to Odysseus |
Kirké az egyik leghatalmasabb titán, Héliosz napisten gyermeke, az ókori görög mitológia egyik istennője, bár ez nem teljesen pontos. Megszületésekor nimfának vélték, később azonban kiderül, hogy megjelenésével egy új erő üti fel a fejét a görögök világában. Kirké varázslónő, aki felismeri és használni tudja a növények erejét, szavaival előcsalogatja addigi rejtett képességeiket, és át tud változtatni bárkit bármivé. Hatalmát még az olümposzi istenek is félni kezdik, így száműzik Aiaié lakatlan szigetére. A mitológia világából azonban így is kiveszi a részét, olyan személyekkel találkozik, mint a Minotaurusz, a feltaláló Daidalosz, és persze Odüsszeusz, akivel eltöltött közös pillanatait Homérosznak köszönhetően ismerjük.
A Kirké kilencven százaléka a Aiaié szigetén játszódik, hisz maga Kirké az, aki nem mozdulhat onnan. Legnagyobb részt a képességei tökéletesítésével foglalkozik, és bevallom ez a rész volt az, ami engem nagyon kevés ideig kötött le. Többször arról olvasni, hogy hogyan gyomlál, nem ösztönzött arra, hogy folytassam az olvasást. Közben pedig az írónő arra akart rávenni, mint olvasót, hogy elmélkedjek az élet értelmén. Mert a könyv főmondanivalója lényegében az, hogy a halhatatlan, nagy hatalmú istenek mennyire szánnivalóak, hisz pont azért, mert, nem kell félniük a halált, hamar elunják magukat, szórakozásukat csak az emberek zaklatásában lelik, és nem értik az élet igazi értelmét. Ez gondolatmenet még tetszett is, de az olvasás befejeztével úgy éreztem, hogy kevesebb oldalszámban is el lehetett volna ezt mondani, illetve - Kirké részéről - kevesebb nyavalygással.
 |
| Ödüsszeusz és a szirének |
Kirké az én fejemben karakánabb nőként élt, a szerző azonban egy lelkileg sokkal gyengébb, elismerésre és szeretetre áhítozó nőt hozott ki belőle, aki kezdettben csak idegesített a gondolataival és a cselekedeteivel. Kb. a 390 oldaltól jött meg a bátorsága, és lett az, akinek végül szurkolni tudtam, hogy jó véget érjen a története.
Olvasás közben végig kétségeim voltak, és előre fájt a szívem, hogy milyen rossz értékelést leszek kénytelen írni. Odüsszeusz megjelenése hozott némi löketet izgalmak terén, majd a könyv kb. utolsó 50 oldala hozott annyi változást a főszereplő természetében, ami számomra javítani tudott a kötet értékén. Bár nem tudok akkora rajongással gondolni rá, mint az Akhileusz dalára, de kétségtelen, hogy Madaline Miller szavainak a stílusa remek. Nagyon könnyű és a jó olvasni a változatos szóhasználatát, de még jobb lett volna, ha az események menetét kicsit pörgősebbre veszi.
Köszönöm, hogy velem tartottatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése