12 hónap - 12 magyar regény: Vera

 

Kiadó: Magvető

Magyar megjelenés: 2019

Oldalszám: 328

Formátum: keménytáblás

Sorozat: -
Beszerezhetőség: könnyű itt rendelhető
Eredeti cím és megjelenés: - 

A magyar szépirodalom világában való februári kalandozásomhoz Grecsó Krisztián Vera című könyvéhez nyúltam. 

Kollégáim ajánlására mertem belevágni, és igazából nem csalódtam. Olvasmányos történetet kaptam, benne a gyermeki lét minden bájával és a felnőtté válás minden keserűségével.

1980-ban, Szegeden játszódik a történet, melynek főszereplője a negyedikes kislány, Vera. Szerető szüleivel él egy panellakásban, jó tanuló az iskolában, mind emellett pedig nagyszerű sportoló is. Látszatra minden rendben van, de egyszer csak olyan események sora veszi kezdetét, melynek hatására fellebbenni látszik a fátyol egy családi titokról, Vera pedig elkezdeni megtanulni, hogy az élet felnőttként valamiért sokkal bonyolultabb, mint gyerekként. Főleg ha az első szerelem is betoppan egy kedves lengyel fiú személyében. 

A történet mondanivalója számomra abban rejlett, hogy kiválóan megmutatta, miként képes eltűnni a varázslat a világból és kezdünk el felnőttként tekinteni rá. Persze ez nem egy konkrét pillanathoz köthető, ha visszatekintek a gyerekkoromra és sem tudom azt mondani, hogy "Igen, akkor ott változott meg minden.", mert ez inkább egy keserédes folyamat, egy érzés, hogy egyszer csak már nem tudsz úgy viszonyulni valamihez vagy valakihez, hogy ne lenne meg benned a felnőttek kétkedése, bizonytalansága, hazugsága, rosszallása. Sok-sok kis apró mozzanat juttatja el idáig az embert, amiből utána már sosincs kiút, vagy csak nagyon kevésszer lesz lehetőségünk egy-egy pillanat erejéig magunk mögött hagyni.

A Verában pedig tökéletesen megmutatkozik ez a fokozatosság. A történet elején Vera még erősen ragaszkodik az édesanyjához, aki mindig elviszi az iskolába és érte jön, együtt alszik a plüssállataival, és a legnagyobb fájdalma, hogy nincsenek olyan játékai mint a legjobb barátnőjének. Aztán megindulnak az események, melyek elkezdik lökni Verát a felnőtt lét felé. Feltűnik Jozef, a lengyel fiú, akin a két jó barátnő összevesz; a különös öregek viselkedése, amely sejtetni engedi, hogy a Mama és Papa titkol valamit; egyes felnőttek ocsmány viselkedése, amik ráébresztik Verát, ha nekik is lehet, akkor neki miért ne lehetne...

Tökéletesen el lett kapva ez a folyamat, amihez a Rendszerváltás előtti Szeged világa szolgáltatott nagyszerű háteret. Kicsit olyan volt számomra Vera élete, mint maga a rendszer amiben élt: a felszínen nyugodt és békés, belül viszont titkokkal terhes és rothadó. De ez már talán túlságosan politikai vonal.

Manapság nagyon népszerű téma a transzgenerációs problémák feldolgozása, ez a könyv pedig mintaszerűen mutatja be, hogy a hallgatásnak milyen romboló hatása van. Régi sérelmek bukkannak felszínre, a második világháború hatása, és persze a közvetlen családi titok, amelyek Verát mérgezi a legjobban, pedig elvileg pont őt akarják óvni azzal  a szülők, hogy nem mondanak neki semmit. A lány ennek hatására furcsa dolgokat is tesz sokszor, amik miatt a könyv végére unszimpatikussá vált számomra.

Amit kicsit fájlaltam a könyvvel kapcsolatban, hogy nincs konkrét vége. Hisz egy életkép, pár hónap kiragadása és papírra vetése egy kislány életéből, a befejezés nekem mégis túlságosan levegőben lógós maradt. Igazából semmi nem kerül kimondásra, és nagyon kívánkozik egy folytatásért. 

Részemről el tudok képzelni egy olyan következő részt, melyben a felnőtt Verával találkozunk mondjuk 1989-ben. Igazán szimbolikus lenne.