Thomas Savage: A ​kutya karmai közt

Kiadó:  Könyvmolyképző Kiadó
Magyar megjelenés: 2021
Oldalszám: 320
Formátum: puhatáblás
Sorozat: -
Beszerezhetőség: könnyű

Eredeti cím és megjelenés: The Power of the Dog, 1967

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem az LMBTQ címke és Benedict Cumberbatch neve húzott ehhez a könyvhöz. Igazából anélkül vágtam bele az olvasásba, hogy bármit tudtam volna erről a  történetről, és meg kell mondjam érzelmileg elég megterhelő volt. 

A történet a Vadnyugat alkonyatának időszakában, pontosabban az 1920-as évek Amerikájában játszódik, amikor a nyugat már nem is olyan vad, a szekereket felváltották az automobilok és a cowboyok már nem többek a mozivászon idealizált párbaj hőseinél.

Egy testvérpárt ismerhetünk meg, Phil és George Burbank, akik közösen vezetik a családi farmot. Amíg George a kedves, de kissé lassú, kissé butácska, addig Phil az okos, a ravasz, fölényes, aki lenézi a gyengéket. Jól összeszokott páros ők ketten, akiknek változás áll be a kapcsolatában: George feleségül veszi az özvegy Roset és a farmra költözteti a nőt. Phil nem fogadja jól az új jövevényt és mindent megtesz, hogy tönkre tegye a házasságot. A nyár beköszöntével azonban egy újabb szereplő is megjelenik a színen, Rose kamasz fia, Peter, akivel Phil - bár nem akarja - de lassan megtalálja a közös hangot. 

A könyv nem túl hosszú, mégis elég sok egyéni sorsot bemutat. Ott van a George, az idősebb Burbank házaspár; Rose Gordon és első férje, Johnny, valamint a fiúk, Peter; és egy kis időre egy indián apa és fia utazását is nyomon követhetjük. Egy közös van mindenkiben: Phil, akinek jelenléte mérgez, akitől mindenki fél, és nem azért mert fizikailag bántana, hanem mert az ember lelkét szedi lassan darabokra.

Olvasás közben végig érezni a sötét, nyomasztó hangulatot, a feszültséget, ami folyamatosan nő, hogy aztán a tetőfokára hágjon, és egy drasztikus megoldásban csúcsosodjon ki. Szerintem nem nagy meglepetés, hogy mi fog történni, elég hamar sejtetni engedi a szerző, hogy ki és miként akarja megoldani a Phil-problémát. A szomorúságot inkább az a tudat okozta számomra, hogy akkor talán már nem lett volna muszáj. Ha van még egy kis ideje, talán Phil megváltozott volna. Talán. 

 

A tájleírások gyönyörűek voltak, és egy olyan arcát lehet megismerni Amerikának - gondolok itt a korszakra és a társadalomra - , amely egy idegen előtt könnyen rejtve maradhat a csillogó felszín miatt.
Ami Philt illeti, nekem veszettül unszimpatikus volt minden megmozdulása, de egy idő után azért meg tudtam sajnálni. Kemény, rideg emberré vált, hogy hamarabb el tudja utasítani a világot, mielőtt az utasítaná el őt, azért, amiért olyan vonzalmat érezhet, amit körülötte élő társadalom és a saját neveltetése kapcsán is bűnnek és gyengeségnek tartott.

Peter akarna lenni az ő ellenpólusa, de még sem kedvelhető, mert annyira fura az a gyerek, hogy nem sikerült vele zöld ágra vergődnöm. Nekem legalábbis elég bizarr volt, hogy mindig boncolt valamit, és hogy mennyire érzelemmentesek voltak a megnyilvánulásai.

A kötet végén található Utószót nagyon hasznosnak találtam. Sok mindent meg tudhatunk belőle  a szerzőről, hogy ki ihlette Phil alakját, és hogy miért volt ez a regény eddig a feledés homályába veszve. 

Összességében nem mondanám rossz könyvnek, de nem a legjobb pillanatomban olvastam és szerintem ezért jobban megviselt érzelmileg.

Kíváncsi leszek a film, mennyit fog visszaadni ebből a történetből, hogy mennyi Oscart fog végül bezsebelni.