Magyar megjelenés: 2021
Oldalszám: 192
Formátum: puhatáblás
Sorozat: Apró terek 1.
Beszerezhetőség: könnyű
Borzongatóan jó olvasmány a hosszú őszi estékre, akár felnőtteknek is.
Olivia - mindenkinek csak Ollie - egy tragikus balesetben elvesztette egyik szülőjét. Azóta elfordult az emberektől, csak a könyvek a világában él.
Aztán egy őszi nap, a kedvenc folyóparti helyén összetalálkozik egy őrült nővel, aki egy bizonyos "mosolygós férfival" kötött alkuról hadovál és a vízbe akar dobni egy értékesnek látszó régi könyvet. Ollie azonban elcseni a kötetet és hazaviszi magával.
A könyv egy régi napló, amely egy család történetét meséli el, akik a város környéki tanyák egyikén éltek, és az egyik családtag is szintén alkut kötött a "mosolygós férfival". Még furcsább lesz a helyzet, mikor kiderül, hogy Ollie osztálya ezen a tanyán tesz osztálykirándulást, tehát a könyv szereplői valóságosak és talán azok a bizarr dolgok is, amik velük megtörténtek.
A hazafelé úton lerobban az iskolabusz a sűrű esti ködben, a buszsofőr pedig azt tanácsolja a gyerekeknek, hogy induljanak el, különben értük is eljönnek. De kik? Egyedül Ollie és két osztálytársa fogadja meg a tanácsot, és elindulnak az erdőben, és így életük legfélelmetesebb kalandja veszi kezdetét. De csak akkor élhetnek túl, ha megfogadják a könyvben szereplő tanácsot: "Kerüld a tágas tereket. Maradj az apróknál!"
Halloween miatt, és mert ősz van és ősszel van hangulatom az ijesztő történetekhez, már a megjelenéskor kinéztem magamnak Katherine Arden új könyvét, akiről olvasás közben esett le, hogy A medve és a csalogány szerzője
Jó választás volt, mert abszolút őszi hangulatú könyv. A városka a halloween-i díszekkel és töklámpásokkal, a Párás Völgy tanya misztikus légköre, az erdő, és persze a sok-sok madárijesztő, mind megadták a tökéletes díszletet Ollie nagy kalandjához.
Az Apró terek története - könyvben a könyv - nagyon tetszett. Egyszerre haladtunk a múltban és a jelenben is, és így fokozatosan vált világossá, hogy az, ami annak idején történt, hogyan hat a most történtekre. Bár volt egy erős Stranger Things koppintás a sztoriban, de szerintem ezt könnyen meg lehet bocsátani, ha valaki szereti az ilyen típusú történeteket.
Ollie szimpatikus kislány volt. Vagány, aki ki tud állni magáért és másokért. De közben hurcolja magával a saját traumáját, így végig követhetjük hogyan dolgozza fel a gyászt az átéltek közben. Az órája, ami folyamatosan kiírta, hogy merre kell menniük és mennyi idejük van hátra, nekem baromira bejött. A visszaszámlálás növelte a feszültséget, és a kapcsolatteremtő képessége is ötletes volt.
A másik két gyereket, Brient és Cocot is kedveltem. Brien volt a menőarc, akiről kiderül, hogy sokkal többet rejt egy szépfiú hokisnál, és imádtam ahogy a lányokat pátyolgatta és vigyázott rájuk. Coco meg szimplán cuki volt a rózsaszín hajával.
Vékony könyv, ami egy nap és egy éjszaka alatt kiolvasható, ha valakinek ideje engedi. Nekem is csak azért tartott sokáig, mert nem tudtam hozzá megtalálni a megfelelő pillanatot.
Láttam, hogy angolul van folytatása a sorozatnak. Remélem hozzánk is elérnek, mert kíváncsi vagyok Ollie többi kalandjára is. Mondjuk jövő őszre itt lehetne az újabb kötet. ^^
Köszönöm, hogy velem tartottál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése