Meseország mindenkié [18+]

Kiadó: Labrisz Leszbikus Egyesület
Magyar megjelenés: 2020
Oldalszám: 180
Formátum: keménytáblás
Sorozat: -
Beszerezhetőség: nehéz
 

Mind tudjuk miért lett ismert határon belül - és kívül! - a Meseország mindenkié című mesekönyv. Egy sajnálatos és megrázó darálási eseménynek köszönhetően. Nem akarok hazudni, az én figyelmemet is ez keltette fel. Bár már korábban, a megjelenés előtt is hallottam a könyv címét, de fogalmam sem volt, mi lehet a témája, illetve az akkori nehezen beszerezhetősége miatt sem törtem magam, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljek vele. Aztán jött a daráló, a mesegyűjtemény keresett lett és a nagyobb könyvterjesztők is vállalták az árusítását, így lett lehetőségem megrendelni egy példányt és elolvasni.

A mesekönyv egy pályázat kapcsán született meg, amely kezdő íróknak biztosított lehetőséget arra, hogy olyan meseátiratokat készítsenek, amelyek a társadalom perifériáján élőkről/nekik szólnak. Illetve aki szeretné a gyermekét nyitott és elfogadó szellemben nevelni, az ezzel a mesekönyvvel tudja majd egyszerűbben közvetíteni számára, hogy milyen sokszínű is a társadalom.

Profi írók is kaptak meghívást a kötetbe, így a mesék színvonala elégé hullámzó lett. Ezért nem is tudom a nagy egészt kiválóra értékelni.
Volt, ami kevésbé tetszett, volt, ami nagyon. Volt, amire azt mondtam, hogy elolvasnám az unokahúgomnak, de volt, aminél erősen elgondolkodtam, mennyire is való egy kisgyereknek a kivitelezését és témáját tekintve.

A mesekönyv külseje nagyon tetszett. Keménytáblás kiadás, az illusztrációk különösen szemrevalók, színben gazdagok és szépek. Szívesen nézegettem őket. Sajnos azonban a szerkesztés nem tökéletes, maradtak elütések a kötetben, amik zavarták a szemem.

Úgy döntöttem, a meséket külön-külön értékelem, beszámolva arról, hogy milyen benyomást keltettek  bennem, leírva róluk az őszinte véleményem. Sokat gondolkodtam rajta, hogy így tegyek-e, de aztán arra jutottam, hogy számomra így sokkal átláthatóbb, szóval maradtam ennél a verziónál. Bár ezért nagyon hosszú lett ez a bejegyzés, ami miatt előre is elnézést kérek.

Molnár Krisztina Petra: Rubinpiros madár
Rögtön a legelső mese a görög mitológia egyik történetének átirata. A főhős a szépséges Kainisz, akit Poszeidon tengeristen megkívánt és erőszakot tett rajta. Kainisz ezek után azt kérte, hogy az isten változtassa erős férfivá, hogy soha többet ne történhessen vele ilyen gyalázat. Az isten teljesíti a kérését, így lesz Kainiszból Kaineusz, a sebezhetetlen harcos. A történet végén pedig egy verekedés során madárrá változik, így nyerve el a teljes szabadságot.
Ez nagyon egy nagyon erős kezdés szerintem, mert attól, hogy a történet átirat, továbbra is maradtak benne olyan kifejezések, amit nem hiszem, hogy egy kisgyerek megért. Argonauták, lapithák szerepelnek a szövegben, és hacsak szülő nem emlékszik a történelmi tanulmányaira gimnáziumból, nem fogja tudni megmagyarázni ezeknek a szavaknak jelentését. Ráadásul az egész szöveg metaforikus, kezdve az erőszakra utalással, majd madárrá változás is annyira szimbolikus, amelyek szerintem csak egy felnőttnek bírhatnak jelentőséggel.
Felnőttként egy nagyon szépen megfogalmazott történetnek tartom, gyermeki szemmel viszont nem tudok mit kezdeni vele.

Gangl Eszter: Avarbarna
Gyakorlatilag Hófehérke sötétebb bőrű kiadásban. Csak itt a gonosz mostoha helyett a saját királyi apja gyűlöli a lányát, amiért fiúsan viselkedik - fiús ruhákat hord, lovagol, vadászik. Miután Avarbarnát elengedi a vadász, a hét szövőlány kunyhójában köt ki, de ott sem élhet békében, mert a király többször is megpróbál végezni vele. Persze egyszer azt is hiszi, hogy sikerrel járt, de aztán Avarbarnát meglátja üvegkoporsójában a szomszéd királyság hercege, és beleszeret. Innentől már mindenki ismeri a történet végét.
Az alap ötlet nagyon jó volt, az Avarbarna név különösen tetszett. A királyi apuka viselkedését azonban egyáltalán nem értettem. Általában az apák azok, akik szeretik, ha a lányuk "tökös", de ez az apuka annyira gyűlöli, hogy többször is megpróbálja megölni a saját vér szerinti lányát. Ennek a koncepciónak így nem volt értelme. Nyugodtan meg lehetett volna őrizni az eredeti mostohát, és akkor működhetett volna. Így összecsapottnak tűnt.

Lakatos István: A boszorkány meséje
A Jancsi és Juliska gonosz boszorkányának eredettörténete. A mese, ami az egész könyvből a legkevésbé tetszett.
Adott a boszorkány, aki amúgy mestercukrász, és mindenki utálja, bár az nem derült ki számomra, hogy miért. A lényeg, hogy volt régen egy gyermeke, aki meghalt. Amitől a boszorkány depressziós lett, de hát melyik anya ne válna azzá ettől. Aztán egyik nap két gyermek téved az erdei kunyhójához, ő pedig jószívűen befogadja őket. A gyerekeket ugyanis kitették a szülők otthonról az erdőbe meghalni, mert nem tudnak gondoskodni róluk.
Az egész mese nagyon sötét és depressziós. Kicsit horrorisztikus is. Gondolom a  szerző a Grimm-mesék világát szerette volna megidézni. Témája a gyermekhalál, örökbefogadás nem egyszerű kérdés, mint ahogy az sem, hogy az vér szerinti szülők nem biztos, hogy a megfelelő szülők, főleg ha képtelenek gondoskodni gyermekeikről. Ahogy a boszorkány is belegondol: nincs rá garancia, hogy a szülők nem teszik-e ki ismét a gyerekeket az erdőbe meghalni.
Sajnálom, de ennek a történetnek a kivitelezése olyan volt számomra, hogy nem hiszem, hogy egy gyereknek erre lenne szüksége esti meseként.

Tóth B. Judit: A Jégkirály
Andersen A Hókirálynő című meséjének egy modernebb változata. Csak itt két lány a főszereplő, Mamut és Bögre, akik békében éldegélnek a Morgó-lakótelepen, amíg a gonosz Jégkirály el nem rabolja Bögrét. Mamut a keresésére indul, és miután megmenti, jönnek rá, hogy köztük sokkal több van nővéri szeretetnél.
Kedves, egyszerű mese volt, bájos téli világgal. Viszont azzal, hogy a szerző a két lány kapcsolatát helyezte fókuszba, elvette a lényegét az eredeti mesének, amiért nem véletlenül A Hókirálynő a címe. Nem is értettem, miért lett Jégkirály az új cím, miközben a fickó csak a történet elején bukkan fel.

Tompa Andrea: Vaslaci
A mese, ami felidézte a magyar népmesék világát. Imádtam a nyelvezetét, a hangulatát. Olvasás közben a klasszikus Magyar népmesék rajzfilm zenéje ment a fejemben aláfestésként.
A talált gyermek, Vaslaci történetén keresztül mesél nekünk a szerző az örökbefogadás témájáról, mindezt nagyon jó érzékkel, jól kivitelezve.

Gimesi Dóra: Óriásölő Margaret
Kedvenc! Hatalmas kedvenc!
Margaret igazi hős akar lenni, és amikor találkozik Mesemondó Simonnal, megkéri a fiút, hogy vele utazhasson, és ha valamilyen kalandban lesz része, akkor arról Simon majd mesét költhet. A kevésbé harcias Simont elbűvöli a lány kitartása, ereje és beleszeret. Sok viszontagság és persze az óriás legyőzése után meg is vallja a szerelmét, amelyet a kardot forgató lány viszonoz, hisz őt meg a fiú lágy és művészi lelke ejtette rabul.
Igazi XXI. századi mese volt, karakán hősnővel és egy olyan férfi főszereplővel, aki nem ítélkezik a "gyengébbik" nem felett, hanem pont az erejébe szeret bele.
Nagyon aranyosak voltak együtt, csak kedvelni lehetett ezt a történetet.

Szűcs Edit: Az őzike agancsa
Felix Salten Bambi története lett megidézve egy kis Fekete István hangulattal és a transzneműség kérdésével.
Koni, az őzike agancsokat szeretne, de az idő múlásával rá kell jönnie, hogy nőstényként ebben sosem lesz része. Ennek ellenére nem adja fel, még akkor sem, amikor édesanyja elfordul ezért tőle. Csak kis erdei barátai, valamint Ronan, az őzbak támogatja. Aztán tudomást szerez a tavasz tündérről, aki kedvesen teljesíti Koni, vagyis immár Konor kívánságát.
Gyönyörűen volt megírva ez az erdei történet. Az évszakok körforgása szimbolikusan követi Koni életét, és miközben megismerjük az ő viszontagságait, az erdő világa is feltárul előttünk. A transzneműség kérdése szépen belesimult a nagy egészbe, nem volt szájba rágós, nem akarta minden áron kimondani/kimondatni mi történik, mégis érteni lehet és az ember őszintén kívánta, hogy a főszereplő vágya teljesüljön,az lehessen, aki lenni szeretne.
A kezdő írók munkái közül ez magasan kiemelkedett számomra, élvezett volt olvasni.

Pengő Edit: Az elrabolt királykisasszony
A mese főhőse a lányosan viselkedő Bence herceg, aki úgy próbál elismerést kivívni szüleitől és egész országától, hogy elindul kiszabadítani a szomszéd királyság fogságba esett hercegnőjét. Zsófi azonban egyáltalán nem szorul megmentésre. Elrablójával, a sárkánnyal igazi jó barátok lettek, aki mellett őszintén és boldogan élhet, anélkül, hogy folyamatosan a férjhez menésen kéne aggódnia, Zsófit ugyanis egyáltalán nem érdekli a szerelem. Bence is összebarátkozik velük, végre igazi barátokra lel, akik elfogadják akkor is, ha szoknyát húz.
Ez a mese is főleg a transzexualitásra koncentrál Bence személyén keresztül, de mellette megjelenik Zsófi is, aki a nőként, lerázva magáról a társadalmi elvárásokat, őszintén kimeri mondani, hogy nem óhajt társat. Van olyan ember, aki szeret egyedül lenni és tökéletesen jól meg van a maga dolgaival, nem igényli a párkapcsolatot. Ez egyáltalán nem elítélendő.
Ötletes történet volt, itt Zsófi személye tetszett a legjobban.

Kiss Judit Ágnes: Róza a bálban
Egy újra gondolt Hamupipőke történet. Ezúttal azonban nem a mostoha nehezíti meg szegény kislány életét, hanem saját apja, aki felesége halála után, keményen inni kezd. Róza gyakorlatilag magára marad, iskolásként maga gondoskodik mindenről, többek között részeges apjáról is. Csak az iskolai bálon szabadul fel, ahol édesanyja régi esküvői ruhájában és álarcban mulatt, hazatérve azonban a szomorú valóság várja. De Róza rájön, hogy az édesanyja emléke vele maradt és ebből erőt tud meríteni, bármilyen nehézséggel is kerüljön szembe.
Szomorú történet, ami egy nagyon komoly problémára hívja fel a figyelmet. És nagyon merész, amiért vállalta a happy end mellőzését. Végül is Andersen óta tudjuk, hogy nem kell mindennek jó véget érnie. A felhívás tehát egyértelmű, de mivel Andersen meséit sem szerettem soha, ezt sem zártam a szívembe. A világ pocsék, legalább mesékben legyen már igazság és boldogság.

Horváth Noémi Rebeka: Picur Panna nagy kalandja
Pöttöm Panna sötét bőrű változata Picur Panna. A kislány, aki megtanulja, hogy a nagyság nem a mérettől függ, hanem a bennünk lévő jóságtól és kedvességtől. Klasszikus.
Aranyos volt, ahogy a tündéreket kereste, és végén meg lelte a saját tündérhercegét.

Harka Sára: Kincső és Karola
Koldus és királyfi modern változata. Kincső rájön, hogy milyen sok szegény van a városban, akiknek a sorsán változtatni szeretne, ezért kijelenti az apjának - aki maga a város polgármestere -, hogy polgármester lesz és segít rajtuk. Az apja mérges lesz rá és a szobájába zárja. Kincső kiszökik, így találkozik szakasztott másával, Karolával, aki egy szegény család sokadik gyermeke. Egy napra helyet cserélnek, hogy megtapasztalják egymás életét. Kincső rájön, hogyan tudna segíteni és visszatérve végül sikeresen ráveszi az apját, hogy változtassanak a dolgokon.
Ismét egy remek példa a mai "modern nő" bemutatásához, aki nem fél nagyot álmodni, akár még politikai pályára is hajlandó menni, hogy segítsen a nélkülözőknek. Lelkesítő és tanulságos mese a javából.

Kasza Kriszta: Trivadar, a háromfülű nyúl
Trivadart mindenki gúnyolja és megveti három füle miatt, de mikor veszélyben az erdő, ő az aki legelőször meghallja a bajt és segítségért siet, így mentve meg mindenkit. Ez után az erdei közösség elismert tagja lesz.
Tökéletes iskolapéldája annak, hogy ne közösítsünk ki és bántsunk olyat, aki testileg másképp néz ki, mint a nagy átlag. De ugyanígy, ha gyermek másképp néz ki, erőt tud meríteni egy ilyen kedves történetből.
Szerintem ebből a Disney remek másfél órás rajzfilmet tudna összehozni. Végig erre gondoltam közben, és ez egy jó dolog, de közben pontosan ezért egy a tucatból történet lett számomra.

Kertész Edina: A kacskaringós szívószál
Egy mese, aminek sikerült felháborítania. Nem azzal, hogy megírták, inkább a témája az, amin feldühödök. Sajnos túl sok ilyet hallottam már a való életből.
Két kisgyerek érkezik meg az iskolai kirándulásról a pályaudvarra, de őket nem várja senki. Miközben hazafelé tartanak, egy idős néni szóba elegyedik velük és be fogadja őket, amíg értük nem jönnek a szülők. Kiderül, hogy a gyerekeknek mostohaapjuk van, aki egy nagy szőrös medveként jelenik meg a történetben. Lusta és iszákos, aki a gyerekekkel és az anyukájukkal is rosszul bánik. Szerencsére a történet végére a kedves idős néni segítségével anyuka megszabadul a gonosz medvétől, így a gyerekek családi békéje valamelyest helyre áll.
És akkor én most egy litániát tudnék írni arról, hogy mit gondolok az olyan anyáról, aki ilyen férfit enged a gyerekei közelébe. Vagy nagyon szar emberismerő vagy hiszékeny bolond. De bármelyik is, akkor nem kétszer, legalább háromszor gondolja át, milyen emberrel áll össze, legalább saját gyerekei érdekében.
Ezt a mesét nem a gyerekek kezébe kell adni, hanem az anyákéba.

Ruff Orsolya: A nagy Alfredo
Történet egy kisfiúról, akinek magányos természete miatt nincsenek barátai. Nagypapája titkos múltjának felfedezése azonban erőt ad neki és nyitottabbá teszi, így nem csak barátokat talál, de idős nagyszüleivel is szorosabb lesz a kapcsolata.
Kedves mese volt, de a jelenlétét nem teljesen értettem ebben a könyvben. Rengeteg mese született/születik hasonló történetvezetéssel, Alfredo esete pedig semmivel sem emelkedett föléjük.

Kovács Brigitta (Efi): Légy szerencsés, Batbaján!
Egy Hamupipőke átírat, ezúttal LMBT témában. A roma származású Batbaján háromszor bújik szmokingba, hogy mindenkit elkápráztasson ének hangjával a bálon, és végül a gazdag család fiú gyermekének a szívét is meghódítja.
Humoros volt, és jól szórakoztam rajta. Ha egy hosszabb, felnőttebb regényverzió is készülne belőle, azt is elolvasnám.

Finy Petra: Panna élni megy
Egy újabb Pöttöm Panna átírat, csak most arról, mi történik a happy end után. Mert nem minden alakul úgy, ahogy azt az ember lánya szeretné. A tündérherceg egyáltalán nem szereti Pöttöm Pannát, gyakorlatilag elnyomásban tartja. Ékes példája annak, milyen egy bántalmazó kapcsolat, ami nem feltétlen torkollik fizikai tettlegességbe, hanem a lelket tépázza meg. Pannának sok erőt kell összegyűjtenie magában, mire sikerül elhagynia a herceget. De végül megteszi, és ez a legfontosabb.

Csehy Zoltán: Házasodik a herceg
A legvégére pedig egy könnyed verses mese maradt, újabb LMBT  témában. A hercegnek meg kell házasodnia, de egyik hercegnő sem tetszik meg neki. Aztán az egyik hercegnőt elkíséri a bátyja, aki végre felkelti az érdeklődését.
Humoros volt és aranyos, nagyon jól szórakoztam. A herceg édesanyja különösen szimpatikus volt.

A nagy világban egyik téma sem újdonság. A Disney, Dreamworsk sportot űz abból, hogy a félénksége vagy más egyéb furcsasága miatt kirekesztett főhőst a film végére a közösség megmentőjévé és elfogadott tagjává teszi. (pl.: Egy bogár élete, Zootropolis, Shrek, Jégvarázs).
Ugyanígy a kétezres évek elején  - ahogy erről a moly.hu-n beszélgettem egy hasonló véleményen lévő értékelővel - Jacqueline Wilson angol szerző regényei hasonlóan komoly témákat dolgoztok fel az ifjúság számára. A szülők válása, tanár-diák szerelem, anorexia, drogos anya, elnyomó apa, meleg barát - csak hogy néhányat említsek. Sok regényét olvastam tíz-tizenhárom éves korom környékén. Nagyon szerettem a stílusát és rengeteget tanultam a történeteiből. Ezért nem értem miért kellett pont most előjönni a darálóval...

A gyűjtemény igyekezett sokszínű lenni, sok embert akart megszólítani, de közben így olyan témákat is boncolgatott, amiről nem vagyok biztos, hogy kisgyereknek még tudnia kell. Úgy éreztem a mesék korhatáros besorolása között túl nagyok a különbségek. De mivel ez egy gyűjtemény, ezért lehet belőle válogatni, ki melyiket akarja felolvasni/elolvasni, melyiket tartja fontosnak. Ez már igazán az egyéni döntés körébe tartozik.

Abban biztos vagyok, hogy a megjelenése sok olvasónak sokat jelentett, és még fog is a későbbiekben. Ehhez pedig nem kell feltétlen LMBTQ vagy más kisebbségi közösség tagjának lennie az embernek. Lásd, én sem vallom magam egyikhez tartozónak sem, mégis találtam olyan mesét a könyvben, ami kifejezetten a kedvemre való volt.

Tehát a hullámzószínvonal és némelyik mese kivitelezése miatt annyira nem nyűgözött le az összkép, de szép kezdeményezésnek tartom, és ha lenne folytatása, részemről nyitott lennék rá.

Köszönöm, hogy velem tartottál!