Christopher Paolini: A ​villa, a boszorkány és a sárkány

Kiadó: Európa kiadó

Magyar megjelenés: 2019

Oldalszám: 288

Formátum: keménytáblás

Sorozat: Történetek Alagaësiából 1.
Beszerezhetőség: könnyű 
Eredeti cím és megjelenés: Christopher Paolini: The Fork, the Witch, and the Worm – Eragon, 2018

Nyolc év telt el, mióta utoljára Alagaësiában jártam.

Mikor befejeztem Eragon történetének az utolsó kötetét, az Örökséget, még reménykedtem benne, hogy hamar lesz folytatás, hisz maga Christopher Paolini is azt ígérte, hogy szeretne visszatérni ebbe a világba. 

Aztán teltek az évek, és semmi hír nem érkezett sem az íróról, sem a könyveiről. Szó szerint eltűnt, én pedig le is tettem róla. Egy idő után már nem is figyeltem, hogy felbukkan-e a könyves világban, Eragon és Saphira kalandjai pedig megmaradtak ifjúságom egyik kedvenc olvasmányának. 

Végül 2018-ban megtörtént a csoda és Christopher Paolini tényleg visszatért, még hozzá egy novellás kötettel. Az újra találkozás viszont nem volt olyan örömteli, mint azt reméltem.

A ​villa, a boszorkány és a sárkány a címhez mérten három történetet tartalmaz. A történetek nem függnek össze, az egyetlen kapocs közöttük Eragon, akit legutóbb ott hagytunk el, hogy eljött  Alagaësiából és a Keleti Végekre távozott, hogy ott megfelelő helyet találjon a Sárkánylovasok következő nemzetségének. Miközben zajlanak az építkezések, Eragon próbálja összetartani az emberek, tündék, törpök és urgalok alkotta kompániát, közben pedig még aggódik a ki nem kelt sárkánytojások miatt is, szóval rengeteg teher nyomja a vállát. Ebből a fárasztó eseményekből jelentenek számára kiutat a történetek.

Eragon film plakát (2006)

A villában az Eldunarík - az elhunyt sárkányok lelkei - egy kocsmai jelenetet mutatnak neki, ahol egy titokzatos férfit ismerhetünk meg, aki nyomozást folytat egy számunkra ismeretlen ügyben. A férfi verekedésbe keveredik és megmenti a kocsmáros kislányát. Rövid, pörgős novella, érződik, hogy valami több van a háttérben és hogy lesz még folytatása az esetnek, ami talán egy újabb gonosz eljövetelét jelzi. A végén a titokzatos férfiról kilétéről is lehull a lepel, akinek én személy szerint örültem, mert ő volt korábban az egyik kedvenc karakterem.

A boszorkányban Angela, a füvesasszony bukkan fel Eragon mellett, az elátkozott gyermek Elva kíséretében. Ezt a részt nem is Christopher Paolini írta, hanem a nővére Angela Paolini. Egy elégé elvont novellát sikerült összehozni arról, hogy Angela oda adja a naplóját Erogannak, amit a fiú elolvasva, kicsit belelát Angela múltjába, illetve meg tudja miért utazik együtt a nő a veszélyes Elvával.

A sárkány című novellában pedig az urgalok osztanak meg Eragonnal egy régi legendájukat, ami a nőstény Ilgra és a hatalmas fekete sárkány Vermund harcáról szól. Ez a leghosszabb a három közül és a legkidolgozottabb. A szerző maga írja az utószóban, hogy ez a történet készült el elsőnek, de mivel ahhoz rövid volt, hogy magában kiadják, ezért kellett írni hozzá gyorsan még két novellát. A koncepciót izgalmasnak találtam, de a végére már túl elnyújtott lett, és azt hittem Ilgra sosem csap össze a sárkánnyal, hogy végre letudjuk a meséjüket.

Amit biztosan el tudok mondani erről a könyvről, hogy határozottan nem ajánlom, hogy az eredeti sorozat előtt olvassa bárki is. Annyira az utolsó kötet befejezése után játszódik, hogy ha az ember nem ismeri az előzményeket, semmit sem fog érteni és élvezni belőle.

Emellett az egyik legnagyobb hibája  a könyvnek szerintem, hogy túl soká érkezett. Bizony a főbb szereplőkön és eseményeken kívül nem sokra emlékeztem, úgy kellett utána néznem a szavak jelentésének és egyes személyeknek, hogy kik voltak ők és mit csináltak korábban, amiért Eragon most a jelenben így vagy úgy viszonyul hozzájuk. Ezzel pedig a saját olvasási élményemen rontottam. Az örökség ciklus teljes újraolvasására lett volna szükségem ahhoz, hogy élvezni tudjam ezt a folytatást.

Eragon könyv (2005)

Ami pedig a kiadást illeti... Nem kicsit hűltem el, hogy a 288 oldalas könyvből, mindössze 243 oldal az értékes tartalom, a többi szómagyarázat, Christopher és a nővére utószava, majd! az utolsó 20 oldal az Eragon kötet, vagyis  legelső könyv első 20 oldala. Ha ennyire kevésnek tartották a tartalmat, hogy plusz 20 oldalt kellett hozzácsapni beleolvasónak, akkor érdemesebb lett volna e-könyvben gondolkodni és nem pénzt ölni a papírformátumú kiadásba, amit a tartalom-ár arányt figyelembe véve drágában találok.

Ennek ellenére, ha jön folytatás, már pedig a sorozat cím miatt bízom benne, hogy jön, akkor kíváncsian várom, hisz szívesen térek vissza Alagaësiába. Bízom benne, hogy Christopher Paolini lesz szíves jobban oda tenni magát a jövőben, több és kidolgozottabb tartalommal fog előállni, és persze nem kell megint éveket várnom rá, mire elfelejtem ismét, hogy ki kicsoda volt.

Köszönöm, hogy velem tartottatok!