Dacre Stoker & J. D. Barker: DRACUL

Kiadó: Agave

Magyar megjelenés: 2018

Oldalszám: 506

Formátum: puhatáblás

Sorozat: -
Beszerezhetőség: könnyű
Eredeti cím és megjelenés:Dracul, 2018

Élveztem az olvasást, de nem olyan mértékben mint az eredeti Bram Stoker-féle Drakulát. Ennek pedig meg volt a maga oka.

A Drakuláról írt véleményem itt olvashatjátok:
https://moly.hu/konyvek/bram-stoker-drakula/en-es-a-konyv/nympha17

A szerző páros Dacre Stoker - aki Bram Stoker leszármazottja - és J. D. Barker - aki 4MGY krimisorozatával vált ismerté - Stoker család hagyatéka alapján írták meg a Dracult. Ami ugyan kitalált történet, de arra ad egyfajta választ, miként is születhetett meg a Drakula ötlete, amiről Bram Stoker váltig állította a kiadójának, hogy igaz történet.

 
A Dracul kezdettben két szálon fut. Először van a MOST, vagyis egy jelen időben írt rész, amiből egyértelműen kiderül, hogy Bram Stoker egy toronyba zárva tölti az éjszakát és egy sötét lény támadásait igyekszik visszaverni. Nyugodt pillanataiban pedig, hogy ébren tartsa magát, naplóírásba fog, felidézve a múltat és hogy miként is jutott el eddig a bizonyos toronyig. Egészen 1854-ig megy vissza, mikor gyerekként betegségtől sújtva ágyban fekszik és még a szobáját sincs ereje elhagyni. Legfőbb támasza a nővére, Matilda, illetve a dadusuk, Ellen, akiről lassan kiderül, hogy nem az, akinek mondja magát. Sőt egészen különös módon igyekszik segíteni Bramnek, hogy túléljen. Idővel a két gyereknek feltűnnek Ellen dadus furcsaságai, és nyomozni kezdenek utána, mire Ellen dadus eltűnik a család életéből. Évekkel később Matilda ismét látja a dadust - aki semmit nem öregedett az évek alatt - és ezt elmeséli Bramnek, aki immár erős, egészséges férfi. Újra nyomozni kezdenek az ügyben, és most a bátyjukat, Thornleyt is bevonják, sőt egy Arminius Vámbéry nevű titokzatos férfit is, aki sejti, hogy mivel állnak szemben.

A könyv felépítése teljese egészében ugyanolyan volt, mint a Drakulának. Naplóbejegyzések, levelek, újságcikkek váltják egymást és segítenek abban, hogy egyre közelebb kerüljünk Ellen dadus titkához. A nyelvezet persze sokkal modernebb, gördülékenyebb, könnyű volt olvasni, bár nekem a Drakula sem okozott gondot. Talán az eredeti művet egy kicsivel jobban is szerettem e téren.
A Dracul azonban még térképet is tartalmaz, amin Dublint és környékét láthatjuk, illetve egy kis Európa térképet is, így együtt utazhatunk a szereplőkkel. Szerettem az ilyesmit, a térkép mindig jó, ha több helyszín van. De még jobban örültem volna, ha a korszakhoz illő Európát láthatok.

Vámbéry Ármin

Maga a nyomozás rész megfogott. Igyekeztem megjegyezni a részleteket, arra gondolva, hogy bármi fontos lehet, és kíváncsi voltam, mi fog kisülni ebből az egészből.
Ellen dadus igazi rejtély volt, a története pedig teljesen magával ragadott. Amit sajnáltam az ő esetében, hogy túlzottan romantikus irányba vitték el. Az egyik kollégámnak például pont ez tetszett benne, de mivel erre nem számítottam, engem nem fogott meg a történet ezen mondani valója. A nem olyan rég divatos klisés romantikus-vámpír könyveket juttatta eszembe.

Ellen daduson kívül csak Arminius Vámbérynek sikerült felkeltenie az érdeklődésemet. Nagyon örültem neki, bevallom, korábban fogalmam sem volt, hogy ő inspirálhatta Van Helsing professzor alakját. Pedig így van, a szerző páros külön felhívja erre a figyelmünket a Dracul magyar kiadásához szánt előszavukban. Szerettem a figuráját, de amennyire jól indult, a végére annyira leegyszerűsítették, sőt néha már egészen ostobának tüntették fel. Gondolom így próbálták a Stoker testvérekre irányítani a figyelmet, de sajnálatos módon, hiába voltak ők a főszereplők, nekem például egyiküket sem sikerült megkedvelnem. Még Bramet sem.
Hármójuk kapcsolatában többször is előfordult olyan, amikor olyasmi derült ki, amire addig utalás sem volt a történetben, így nem jó érzéssel lepődtem meg rajta, hanem inkább csak pislogtam, hogy ez most miért történik. Az ilyesmit pedig nem szerettem. Ráadásul az elején a gyerek Bramnek és Matildának kellett volna megfognia, és a könyvhöz kötnie, de számomra az volt a leglassabb rész, és örültem mikor túljutottam a történet azon szeletén.

A Draculban leginkább azt élveztem, amit képvisel. Vagyis, hogy mi vezethette Bram Stokert arra, hogy megírja  a Drakulát. Ugyan csak egy kitaláció, egy ötlet, de bemutatja Bram életének néhány különös mozzanatát. Például, hogy valóban sokat betegeskedett gyerekként, alig bírt járni, néha majdnem meghalt, majd egyszer csak különös módon hirtelen meggyógyult. Ezután életeleme volt az egészség, az egyetemen már aktívan sportolt is. Valóban ismerte Arminius Vámbéryt. Mielőtt pedig Bram Stokernek bekövetkezett volna a halála, úgy rendelkezett, hogy hamvasszák el, ami a XX. század elején még nagyon ritka és furcsa döntésnek számított.

Vajon tényleg tudott valamit? Tényleg létezett Drakula alakja? Mit tartalmazott a Drakula eredeti előszavának első 101 oldala, amit végérvényesen ki kellett húzni a szövegből? Feltételezések szerint figyelmeztetést egy ősi gonosz jelenlétére. De biztos ez? El lehet gondolkodni rajta.

Köszönöm, hogy ismét velem utaztatok! :)