Alice Oseman: Heartstopper 1-4.

Alice Oseman graphic novelje, a Heartstopper valószínűleg az idei év kedvenc LMBTQ története lesz, hála a belőle készült élőszereplős Netflix sorozatnak, ami egy csapásra ismerté tette ezt a történetet. 

Nekem a 2019 megjelenés óta várólistán volt az első kötet, ami az évek alatt négy kötetre bővült.

Bárki, aki megnézi a blogom tartalmát, láthatja, hogy milyen lelkesen olvasok LMBTQ irodalmat, így jogosan merül fel a kérdés, hogy miért vártam eddig az olvasással? Erre az a válaszom, hogy volt egy zsigeri félelmem a történettel kapcsolatban, hogy nem fog úgy tetszeni, mint ahogy én azt szeretném. Ez pedig be is igazolódott, de erről majd később.

Engem is a körülötte lévő hype vett rá végül, hogy mégis neki kezdjek? Pontosan. A hype a vonzott be. Pedig igyekszem kerülni az ilyen szituációkat, most mégis addig vártam, hogy belekerültem ebbe a csoportba.

De ha már elkezdtem, meg sem álltam, és angolul ledaráltam az összes részt a mobil applikáció Webtoon-on. Íme az én értékelésem Charlie és Nick történetéről, ami egyfelől valóban egy kedves, habos-babos cuki love story, másfelől viszont annyira LMBTQ, hogy életemben először nem előnyt, hanem hátrányt jelentet egy könyv számára.

Charlie Spring az angol Truham fiúiskola tanulója, akiről a tavalyi tanév során kiderült, hogy meleg. Ezzel pedig azonnal a zaklatók célpontjává vált. Van egy titkos szeretője, de az a fiú nyilvánosan semmibe veszi és  lányokkal csalja. Hiába várja otthon szerető család, vannak jófej barátai, akik úgy fogadják el, ahogy van, Charlie még sem boldog. Aztán kap egy új csoporttársat Nick Nelson személyében, akivel iskolán kívül is barátok lesznek. Charlie hamar rájön, hogy sokkal többet érez Nick iránt, és már csak az lesz a kérdés, Nick vajon képes-e viszonozni az érzéseit...

Tehát adott két gimis srác, akik felfedezik, hogy szerelmesek egymásba, és minimális drámával hamar össze is jönnek. Ahogy fentebb is írtam, tiszta habos-babos cuki love story. Ez a része még nekem is tetszett, és főleg ez az oka annak, hogy moly.hu-n sincs szívem 5-4 csillagnál rosszabbat adni neki. Mert amikor megtenném, eszembe jut, ahogy Charlie és Nick egymásra néz, mosolyognak, és azonnal meglágyul a szívem.

A két srác közül Nick került a legközelebb a szívemhez. Valóban olyan, mint egy szuperhős, aki megmenti a világtól, és néha önmagától is Charliet. Szóval ő a tökéletes ember számára. És igen, feltűnt, hogy a neve alliterál, ahogy egy jó szuperhőshöz illik. ;)

A kialakuló baráti társaság is szimpatikus volt, Alice Oseman jó érzékkel vonultatott fel az LMBTQ szinte összes betűjéhez egy párt, amelyeken keresztül megismerhetjük, hogy milyen akár leszbikusnak, vagy transzneműnek  lenni tizenévesen.

Ami viszont diszkomfortossá tette az olvasást számomra, az az volt, hogy történetben felbukkanó heteroszexuálisak durván 90% full bunkó, és hogy a szerző többször éreztette, hogy nem lehet bennük megbízni. Persze, ez így nincs kimondva, de pl. a főszerephez jutó tanárok közül mindenki meleg. Miért? Mert csak egy olyan tanár fordulhat megértéssel a meleg diákja felé, aki szintén meleg? Nagyon bírtam a tesi tanárnő beszólásait, gondoltam is, hogy "Wow, milyen jófej tanár! Tök jó, hogy megmutatja, így is lehet kezelni a diákokat." Erre puff, leszbikus. Mert másképp ugye nem állna ki Charlie mellett, igaz?

Pozitív képet egyedül Nick anyukája és Charlie nővére kapott, de a többiek szimplán csak idegesítőek és szemetek voltak. Ez pedig rosszul esett, egy olyan könyv olvasása közben, ami az egyenlőséget hirdeti. Mert többször éreztem azt, hogy a sorok között szinte a képembe kiáltja "BOCS, EZ NEM NEKED SZÓL!" Amit még valahol meg is értek, hisz ez elsősorban az LMBTQ olvasóknak kell, hogy fontos legyen. Biztos vagyok benne, hogy nekik az is, és hogy rengeteg embernek segít vagy csak szimplán tetszik ez a történet.

De számomra túl nagy elutasítással viseltet a heterokkal szemben.

Ez persze egy egyéni vélemény. Az, hogy nekem hordozott egy ilyen felhangot a történet, nem jelenti, hogy másnak is. És ahogy fentebb írtam, Charlie és Nick és a barátiak ettől nem lesznek kevesebbek a szememben.
Ahogy ennek az értékelésnek végére érek, inkább csak sajnálom, hogy nem sikerült megtalálnunk a közös hangot. Ettől függetlenül érdekel a szerző többi munkája is - Charlie nővérének, Torinak a története különösen - de el kell telnie egy kis időnek, hogy ismét próbát merjek tenni vele.