Magyar megjelenés: 2006
Oldalszám: 184
Formátum: keménytáblás
Sorozat: -
Beszerezhetőség: nehéz - már csak antikváról
Jacqueline Wilson gyerekkorom kedvenc szerzője volt. Rengeteg könyvét kikölcsönöztem a könyvtárból, volt amit többször is újra olvastam. Szórakoztattak, elgondolkodtattak és olyan szituációkkal ismertetett meg, amelyekkel más gyerekkönyvben korábban nem találkoztam és bővítették ismereteimet.
A szerző történeteiben mindig egy érzékeny témát dolgoz fel: szóba kerül nála az egyedülálló szülő kérdése, droghasználat, anorexia, LMBTQ-hoz való hozzáállás, csak hogy néhányat említsek. Mindezt olyan könnyedebb és egyszerűbb dolgokkal vegyítve, mint az igaz barátság, első szerelem, felnőtté válás.Érdekesnek tartom, hogy a mai világban, amikor a folyamatos érzékenyítést hangsúlyozzák, pont az ő könyvei nem elérhetőek, pedig a '90-es évek végén és a 2000-es évek elején Jacqueline Wilson már leírt érdekes eseteket és ez egyik legolvasottabb gyerekkönyvszerző volt idehaza is.
Nem mindegyik története volt happy end, de a való életről szóltak, amiben nem minden jó vagy rossz, fekete vagy fehér, viszont megtanítottak az elfogadásra, és tanulságosak voltak.
Ahogy fentebb írtam, nagyon szerettem a munkásságát, ezért a blogomon szeretnék neki külön helyet szentelni. Elolvasok és újra olvasok majd tőle, így időről időre fel fognak tűnni könyveivel kapcsolatos értékelések. Az első választásom pedig a Folytassa Lottie...! című munkájára esett.
Charlotte Alice Katherine Enright, becenevén Charlie, egy igazi vagány kislány. Az iskolában mindenki az ő barátja akar lenni, a tanárok elnézőek vele, és boldogan él kettecskén az édesanyjával, akit csak Jo-nak hív. Az új iskolai tanév azonban minden téren változást hoz a lány életében.
Új osztályfőnököt kap, Miss Beckworth személyében, aki csak Charlotte-nak hajlandó hívni a lányt. Az osztály strébere, Jamie mellé ülteti, majd pedig feladja, hogy mindenkinek írnia kell félév végéig egy dolgozatot a viktoriánus korszakról. A helyzet oda haza sem rózsás, Jo elveszíti a munkáját, majd amikor több állást vállalva egy kisfiúra kezd el vigyázni, akinek a szülei épp elváltak, úgy alakul a helyzet, hogy a frissen elvált apuka nagyon is érdeklődni kezd Jo iránt.
Charlie élete tehát teljesen kifordul magából. A kislánynak csak két vigasza van: a sütés és a viktoriánus dolgozat, amelyet ő napló formájában old meg. Az írás főszereplője Lottie - vagyis Charlotte - aki kénytelen már tizenegy évesen gyermekfelügyelőnek elszegődni egy gazdag családhoz, hogy segíteni tudja szegénységben élő édesanyját és testvéreit.
Ezt a történetét még nem olvastam a szerzőnek, így kíváncsian vágtam vele.
Nagyon tetszett a párhuzamos történet vezetés. Egy részt ott volt Charlie a modern világban, aki a fiatal anyukájával élt. Jo még gimnazista volt, mikor terhes lett, és külseje miatt állandóan Charlie nővérének nézik. Bár a kislány úgy tesz, mintha nem lenne ezzel problémája, de amikor a barátai szüleivel találkozik, mindig kénytelen rájönni, hogy Jo mennyivel "gyermekibb" a többi felnőtt, dolgozó anyukához képest. Ráadásul Jo szülei, vagyis a nagyszülők, folyamatos piszkálódása miatt Jo-nak alig van felnőtt társasága, emiatt Charlie-vel beszél meg mindent, így a kislány olyan dolgokban is tájékozott, amikben gyereklétére még nem kellene, és sokszor neki kell támaszt nyújtani kétségbeesett anyjának. A köztük lévő kötelék erős, mégis szakadozni látszik, amikor megjelenik a képben a kis Robin és elvált apukája, Mark. Charlie nagyon nehezen barátkozik meg az új helyzettel, ezért kezdetben elég undok a kisfiúval és a férfival, némi izgalom árán azonban megtanulja értékelni őket és másképp hozzájuk állni.
A másik szemszögből pedig megismerjük Lottie-t a cselédlányt, rajta keresztül pedig azt, hogy milyen lehetett szegény család gyermekeként élni és dolgozni a sokak által csodálatosnak tartott viktoriánus korszakban. Mivel Charlie írja naplót, a történések reflektálnak az ő életére, csak egy másik évszázadban ez pedig nagyon érdekessé tette az események alakulását. Jó kitekintő volt arra a korszakra, és mivel Charlie sok mindennek utána néz a naplóírása közben, ezért volt egy kis ismeretterjesztő jelege is ezeknek a fejezeteknek.
Charlie-t kedveltem, mint főszereplőt. Kicsit hirtelen haragú, de nagyon jó a beszélőkéje, a megszólalásain és a leírásain sokszor mosolyogtam.
Mellette még Jamie-t kedveltem meg. Bár a fiú a történet elején még unszimpatikus főhősnőnknek, de ahogy az lenni szokott, lakva- vagyis inkább padtársként ismerszik meg az ember, és lassan Charlie is felismeri a fiú értékeit. Igazi könyvmoly, úgy hogy én egyből megkedveltem. ^^
A kötetet Nick Sharratt illusztrációi teszik még olvasmányosabbá. Mindig is ő készített rajzokat a Jacqueline Wilson könyvekhez, amelyek talán egyszerűnek tűnnek, de szerintem jópofák és ahogy annak idején, most is elnézegettem őket olvasás közben.
9 és 12 éves kor közöttiek bátran olvashatják, de a gyermeklelkű felnőtteknek is szívesen ajánlom ezt a történetet. :)
Köszönöm, hogy velem tartottál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése