Tamsyn Muir: Gideon, ​a Kilencedik [18+]

Kiadó: Fumax kiadó
Magyar megjelenés: 2020
Oldalszám: 448
Formátum: keménytáblás
Sorozat: Lezárt sír-trilógia 1.
Beszerezhetőség: könnyű

Eredeti cím és megjelenés: Tamsyn Muir: Gideon the Ninth, 2019
 

A könyvet az egyik kollégám ajánlotta, aki már tavaly a megjelenéskor olvasta. Nagyon lelkesen nyilatkozott róla, ezért úgy döntöttem én is adok neki egy esélyt, ha megjelenik magyarul, mert már akkor sejtettem, hogy az én angol tudásom ehhez kevés lenne. :'D
Szerencsémre a Fumax kiadó hamar lecsapott a Locus-díjas szerző munkájára, amely szeptember óta nálunk is kapható.

 

A történet a Dominicus naprendszerben játszódik, melynek kilenc bolygóját kilenc különböző Ház birtokolja. Mindnek az élén egy-egy család áll, akiknek szokásai ugyan különböznek, de mind valamilyen módon nekromanciával foglalkoznak és a naprendszer Császárát szolgálják.

Gideon Nav, a harcias érzelmű lány, aki szabadidejében keményen edz és pikáns szexlapokat olvas, a csontmágusokból álló Kilencedik Ház tagja, de mindennél jobban gyűlöli azt nyomasztó helyet és egyetlen vágya, hogy végre elszabaduljon onnan és a Császár seregét alkotó Második Házhoz csatlakozzon. Sokadik szökési kísérletét azonban ismét meghiúsítja Harrowhark Nonagesimus, a Kilencedik Ház úrnője és legkiválóbb nekromantája. Harrownak ugyanis szüksége van egy kardforgatóra, mert a Császár próbatételre hívta minden Ház első szülöttjét és az őket kísérő első lovagjaikat, amin ha jól teljesítenek a Császár közvetlen nagyhatalmú embereivé, Lyctorokká válhatnak. Harrow biztosítja Gideont, hogy ha vele tart mint lovagja és segít újra naggyá tenni a Kilencedik Házat, akkor szabadon engedi. Gideon kötélnek áll, így együtt utaznak a Császár bolygójára, ahol egy óceánnal körülvett titokzatos romos vilában, a Kánaán Házban szállásolják el őket a többi a jelölttel.

Csontvázak, furcsa kísérletek, és a titkos ajtókat nyitó kulcsok várják az érkezőket, majd hirtelen hullani kezdenek a résztvevők. A megmaradtak közös nyomozásba kezdenek, hogy megtalálják az elkövetőt, akiről nem tudni, hogy közöttük van-e, vagy a vila kanyargós folyosóin rejtőzik.
Közben Gideon és Harrow kénytelen félretenni a régi sérelmeket és ténylegesen együtt működni, hogy túléljenek.

Gideon
@Dawn Carlos

Harrow
@Dawn Carlos

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elég lassan indult számomra a sztori. Gideon és Harrow szóváltásai ugyan lekötötték a figyelmem, a visszavágások gyorsak és kellően humorosok voltak - sok újat tanultam belőlük -, de a leírások sokszor fárasztottak és úgy éreztem miattuk, hogy nem haladok a lényeggel.
Nehéz ezt így megfogalmazni, mert közben úgy érzem öngólt lövök saját magamnak. Nem szerettem, ha a könyvek tele vannak szóismétlésekkel vagy túl egyszerű, banális kifejezésekkel, hisz annyi szinonima létezik minden nyelvben - főleg a magyarban - amit bűn nem kihasználnia egy írónak, és összeteszem a két kezem, ha olyannal találkozom aki egy dolgot legalább háromféle képen el tud mondani. A Gideon, a Kilencedik pedig tökéletesen valóra váltotta ezt a fajta igényem, épp ezért hangzik hülyén, hogy közben pontosan emiatt fárasztott az elején.
Tamsyn Muir olyan cifra szóvirágokat, szókapcsolatokat vonultat fel a könyvben, amik között akadt olyan, amit csak második olvasásra sikerült kellően felfognom és értékelnem. Az idegen szavak - nem idegen nyelven voltak, hanem egyszerűen nem képezik részét a mai alapszókincsnek, pontosabban az én alapszókincsemnek - pedig annyira szokatlanok voltak számomra, hogy szégyen, nem szégyen, utánuk kellett néznem, mit jelentenek. Ez persze az én személyes problémám, talán ekkor még kellően ráhangolódnom sem sikerült erre a világra. Ettől függetlenül becsülöm a szerző ékesszólását, egyszerűen csak nem egy hosszú munkanap utáni este vagyok fogékony rá. Nem véletlen haladtam gyorsabban az olvasással a szabadnapjaimon.

Szerencsére a könyv második harmadától beindultak az események. Onnantól, hogy Gideon és Harrow megérkezik a Kánaán Házba, és találkoznak a többi  - elképesztően flúgos és beteg - szereplővel, sokkal pörgősebben haladtam. A párbeszédek intenzitása lenyűgöző, mindennek van jelentősége, még ha akkor, abban a percben, amikor olvasod nem is gondolnád, de később fogod a fejed, hogy nem értetted a célzást. Nagyon büszke voltam magamra, amikor egy-egy ilyen gyanút ébresztett bennem és a végén kiderült, hogy igazam van. :D

Első szülöttek és lovagjaik
@machinations

A verseny maga annyira nem hozott lázba, bár két feladatba betekintést nyerünk - mert az Harrowhoz és Gideonhoz köthető -, a többi folyamatáról alig tudunk meg valamit. A hangsúly sokkal inkább a gyilkos utáni nyomozáson volt, ami valóban adott egyfajta Agatha Christie-hangulattot a történetnek. Sok idegen összezárva egy helyen, ahonnan nincs menekvés, majd sorban hullani kezdenek, mint a legyek... Ismerős a történet? ;) Mindez megspékelve csontszörnyekkel, lélekidézéssel, és tőrkard párbajokkal.

Gideon abszolút szerethető karakter volt, kedveltem a beszólásait, a napszemüveges-bicepszmutógatos stílusát. Nem az a karakter, akivel azonosulni tudnék, de izgultam érte és sikerült a szívembe lopnia magát.
Harrow már nehezebb dió volt számomra. Sokáig nem tudtam hova tenni őt, nem tudtam, hogyan érezzek iránta. Vele kapcsolatos álláspontomon a múltbéli események felidézése segített, mert akkor értettem meg a motivációit, hogy mit is akar elérni pontosan. Gideonnal remek kettőst alkottak, a végére egy igazán erős kötelék alakult ki közöttük, legalábbis amilyen erős egy első szülött és lovagja között kialakulhat. Ahogy a többi párosnál is észrevettem, ez néha egészen különös kötelék tudott lenni, ami nem feltétlen romantikus kapcsolatot jelentet. Sokkal inkább az áhítat, a vérkötelék, az egymásra utaltság vagy kölcsönös tisztelet képezte az alapjait.

Abszolút kedvenceim azonban a Hatodik Ház párosa, Palamedes és Camilla volt. Imádtam a tudományos megközelítéseiket. 

Hatodik Ház
Palamedes Sextus: A Hatodik Ház örököse, a könyvtár Főfoglára
Camilla Hect: Az örökös első lovagja, a könyvtár Főfoglárjának jobbja
@Dawn Carlos

Összességében izgalmas olvasmány volt. A legtöbb kérdésre megkaptam a választ a könyv végén, de maradtak olyan cliffhangerek is, amiket olyan szépen elsumákolt a szerző, hogy először fel sem tűnt, hogy maradtak elvarratlan szálak. Ahogy hallottam, ezekkel kapcsolatos kérdéseimmel meg kell várnom a második kötet megjelenését és akkor sok minden meg lesz válaszolva. Mivel annak a kötetnek is olyan gyönyörű a borítója, mint ennek az elsőnek, alig várom, hogy a polcomon legyen.^^

 

Köszönöm, hogy velem tartottatok!