Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Magyar megjelenés: 2019
Oldalszám: 602
Formátum: puhatáblás
Sorozat: Twiligh Saga 1,75Beszerezhetőség: könnyű
Eredeti cím és
megjelenés: Stephenie Meyer: Life and Death, 2016
Sosem hittem volna, hogy oly nagy csalódás után, sok évet követően ismét azt fogom mondani egy Stephenie Meyer által írt Twilight-kötetre, hogy: Igen, ez nekem tetszett!
Pedig így történt. Még most is alig hiszem el. Talán ez jelzi, hogy csodák tényleg léteznek.
Figyelem! Spoiler veszély a továbbiakban!
2015-ban volt tíz éve, hogy a legelső kötete, a Twilight - Alkonyat berobbant az ifjúsági regények piacára, sok millió - talán van az milliárd is - tini szívét meghódította, és elindította a romantikus-vámpír őrületet, ami a 2000-es évek végén tombolva söpört végig az irodalmi világon.
A könyvek sikerét Hollywood sem hagyta figyelmen kívül és hamarosan érkeztek is a filmadaptációk.
Nosztalgikus ezeket a pillanatokat felidézni. Emlékszem, az első részt egy kedves barátnőm vette meg a születésnapomra. 2 nap alatt tudtam le a könyvet, majd a hétvégén újra kezdtem. A filmet még az akkor futó Videoplayeren néztem végig, valaki ugyanis feltette a moziban készült - baromi rossz minőségű - kalózfelvételt. Teljes volt a szerelem Edwarddal, Bellában pedig rengeteg közös vonást véltem felfedezni magammal. Izgalmas, romantikus történet volt az övék, ami teljesen elvarázsolt. Remegtem a folytatásért.
Ami aztán meg is jött, de csak azért, hogy a piedesztálra emelt szerelmes párom mélyrepülésbe kezdjen. A második részt olvasva egyszerre szenvedtem és unatkoztam Edward hiány miatt, a harmadik kötetben pedig bejött az a bizonyos szerelmi háromszög, amitől a falat kapartam. Végül a negyedik kötetben kaptam egy olyan nosztalgikus érzést, ami úgy éreztem kicsit kárpótol a korábbiakért és felidézte bennem, miért is rajongtam Belláért és Edwardért annyira az elején.
Hogy miért távolodtunk el egymástól ezzel a sorozattal? Nem feltétlenül az írónőre és a könyveire fognám a dolgot, de mivel szerettek egyenlőségre törekedni, azt mondom mindkettőnk keze benne volt a dologban. 13 évesen még le tudtak kötni a szereplők, illetve az írónő fogalmazásmódjában sem találtam semmi kivetni valót. Aztán változni kezdtem. Az ízlésem, a gondolkodásmódom megváltozott, és egy idő után az amit a Twilight-saga képviselt, már nem fért meg az én egyedi világommal, Stephenie Meyer stílusa pedig eltávolodott tőlem.
Pontosan ezért hittem azt, hogy a befejező kötet elolvasása után Twilight könyvet még egyszer a kezembe nem fogok venni.
 |
| Edythe és Beau fanart |
A könyv története egy az egyben ugyanaz, mint a Twilight első részének, mindössze annyi a változás, hogy a szereplők - egy-két mellékkaraktert leszámítva - nemet cseréltek. Bella Swanból Beauford (Beau) Swan lett, Edward Cullenből pedig Edythe Cullen, és így tovább.
Bár a történet ugyanaz, mégis annyira újnak hatott. Beau szemszögéből olvashattam az eseményeket, tehát most egy fiú szemszögéből ismerhettem meg, milyen olyan valakire vágyni , aki annyira különleges módon más, mint az átlag emberek. Szimpatikus volt, hogy nem a mostanában oly népszerű "alfahím" volt a középpontban, hanem a jófej, kissé szerencsétlen gimis srác, aki nem kicsit emelte piedesztálra szerelme hölgyét. Nem mondom, néha töketlenkedett, de legalább a megfelelő pillanatokban ki tudott állni magáért.
Edythe pedig megérdemelte ennek az aranyos fiúnak figyelmét. Ugyanígy kedveltem, mint Edwardot, vagány és kedves, és ami a legfontosabb tudja kezelni Beaut.
Persze az átírásnak vannak buktatói, mint például, hogy olyan jelenetek is benne maradtak a könyvben, amik inkább hatottak komikusan az eredeti változathoz képest. Hogy mindig Edythe vezetett, vagy amikor elvitte vacsorázni Beaut. A háton cipelős-futásos jelentről már ne is beszéljünk. Azon a jeleneten betegre röhögtem magam, ahogy elképzeltem a fejemben olvasás közben, de azt hiszem pont ez volt a lényege. Ahogy az egész könyv lényege is ez. Könnyed kikapcsolódás, amit nem szabad véresen komolyan venni, mert ha elengedjük magunkat vele, akkor kiváló szórakozást nyújt egy nehéz munkanap után.
Ami meg a vezetést és vacsora meghívást illeti, nos ez a XXI. század, amiben elvileg női-férfi egyenjogúság van, tehát simán belefér, hogy egy nő jobban szeressen vezetni a párjánál és adott esetben ő hívja meg egy kis közös kajálásra. De ennek elfogadását párkapcsolata válogatja.
Maga a könyv újabb pluszt nem nagyon ad ehhez az univerzumhoz. Mivel azonban más a vége, választ ad pár "Mi lett volna, ha?" kérdésre, ami mondjuk az eredeti szöveg olvasásakor anno felmerült bennem. Ez pedig kifejezetten tetszett nekem.
A Life and Death tehát egy nosztalgikus, humoros könyv, ami a tökéletes pillanatban és hangulatban talált meg engem ahhoz, hogy ki merjem mondani, élveztem és valamikor szívesen újra is olvasnám. A Twilight-sagához is újra kedvet hozott, többek között ezért vettem, meg a Twilight képregény változatát is.
Nem rég jött a hír, miszerint Stephenie Meyer teljesítette olvasói kívánságát, és befejezte a Midnight Sun című könyvet, ami Edward szemszögéből meséli el az eseményeket. A kötet angolul már megjelent, és talán idén karácsonyra magyarul is megjelenik, ha minden jól megy a Könyvmolyképző Kiadó háza táján. Én pedig készen állók, hogy azt is kézbe vegyem majd és elolvassam, mert a Life and Death-nek köszönhetően abszolút hangulatba jöttem egy újabb Twilight történet elolvasásához.
Köszönöm, hogy velem tartottatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése