Orczy Emma: A Vörös Pimpernel

Kiadó: Atlantic Press

Magyar megjelenés: 2018
Oldalszám: 304
Formátum: puhatáblás
Sorozat: -
Beszerezhetőség: könnyű  

Eredeti cím és megjelenés: Emmuska Orczy: The Scarlet Pimpernel, 1905 

Szórakoztató, történelmi romantikus könyv. Az az igazi kosztümös regény, titokkal, szerelemmel, kardpárbajjal és egy olyan férfi főhőssel, aki könnyen belopja magát a női szívekbe. Ez alól, én sem voltam kivétel. :)

A Vörös Pimpernel igazi klasszikusnak számít az angoloknál, amit 1905-ben adtak ki először. Pedig nem is angol írta, hanem egy magyar hölgy, báró orci Orczy Emma. A regény sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy nem sokkal megjelenése után, színdarab is készült belőle, az írónőnek pedig folytatnia kellett a történetet - bár azok a folytatások nem égtek bele úgy a köztudatba, mint az első rész. A könyv később számtalan filmfeldolgozást is kapott, és alapjául szolgált Zorro karakterének is. Orczy Emmáról pedig még egy krátert is elneveztek a Vénusz bolygón. 

Szégyenlettes, hogy Magyarországon szinte nem is, vagy csak nagyon kevesen ismerik, mind személyét, mind munkásságát. 

Én azonban azt mondom, érdemes időt szakítani rá, főleg ha az olvasó egy könnyed kalandregényre vágyik.

1792-ben járunk, a francia forradalom idején. Madam Guillotin étvágya csillapíthatatlan, ha arisztokraták véréről van szó, százával végzik ki őket naponta. Néhányan mégis megmenekülnek, hála a titokzatos Vörös Pimpernelnek. A francia hatóságok csak annyit tudnak róla, hogy angol nemesek egy csoportját vezeti, és álruhában szöktetik ki a kivégzésre ítélteket. Amikor pedig sikerrel jár, a vörös Pimpernel nevű virágot hagyja maga után. 

A francia kormány a nyomába küldi az ambiciózus Chauvelint, aki Londonba érkezve egy régi ismerőse segítségét kéri.  Marguerite St. Just, asszonyként Lady Blakeney, aki franci születésűként hajdan szimpatizált a forradalommal, de meggyűlölte azt az indokolatlan vérengzés miatt, csak azért segít a férfinak, mert az öccse életével fenyegeti. A Lady így kutatni kezd a Vörös Pimpernel után, akit titkon ő is csodál és sokkal többre tart ostoba férjénél. A Vörös Pimpernel eszén azonban nem lehet túl járni...

Izgalmas történet volt, bár némely fordulatot azért lehetett előre sejteni. De ezt nem kifejezetten a regény hibájának tartom, egyszerűen egy mai olvasót, aki már nagyobb ingerküszöbbel rendelkezik, mint egy száz évvel ezelőtti, kevésbé lep meg a cselekmény menete. 

A Vörös Pimpernel egy agyafúrt, jóképű, humoros és bátor férfi főhős, akinek semmi hibája. Talán csak az, hogy ha szerelemről van szó, akkor könnyebben hisz a rossz nyelveknek, mint kedvesének. De ez csak egy apró kis tévedés, amely a mély szerelemből fakad. Imádtam az egész férfit, nagyon jól esett a lelkemnek olvasni róla.
Margueritet is kedveltem, talpraesett nő, aki igyekszik megmenteni a fivérét és a szeretet férfit is. Jó párost alkottak, a közös jeleneteik egészen szenvedélyesre sikeredtek. Érezni lehetett a köztük lévő szerelmet. Nekem határozottan az idei év egyik kedvenc párosa lett az övék. ^^

Ami mellett viszont nem tudok szó nélkül elmenni, hogy a borító valami rendkívül ocsmány, és egyáltalán nem értem koncepcióját. Ez a könyv ennél sokkal szebbet érdemelne. Bízom benne, hogy a jövőben kikerül egy igényesebb kiadásban is, ami több olvasót is bevonz majd. Mert abszolút megérdemli.